Stranica 151 [151]
OCR
holmik lovas sírokba kerültek. A german § fegyver: a kard, a gerely más alakjánál jóformán teljesen hiányzott. Fi vényi motívum. Állati formák ritkán szerepelnek benne és akkor se vagdalják szét mint az éjszaknémet állatornamentika, Végül van, de nagy ritkán, tiszta mértani idom is, Közép- és Észak-Európában a honfoglalók ornamentikája magára áll, Akár egészökben nézzük ez ékítményeket, akár össze umbója, az ékszerek pedig épenséggel má sok, jelesül vagy a «meroving» ízlést mutatják, vagy szétdarabolt állatok tagjaiból alakított díszítő formákkal ékeskednek. A karolingi kor fegyvereit és ékszereit is elég jól ismerjük. Emlékei gyérek, mert a mi tá- tételüket veszsziik figyelembe, vagy egyes apró elemeiket vizsgáljuk, vizsgálatunk eredménye mindíg az, hogy ez az ízlés nem a junk az ízlés góczpontjaitól messze esett. A mennyiben abból az időszakból kőből faragott maradványaink ís vannak, váll- mai hazában született. kövek, oltárrészletek, templomi sorompófalak díszített töredékei és egyéb faragványol mind azt az ízlést mutatják, melyet long És ha a történelem nem oktatna ís a magyar nép keleti származására, az ő ékítményeik utalnának reá, Elemzésük oly vidékre vezet, a hol a VII-IX. századokban Krisztus után a keletrómai (bizánczi) művészet és a perzsa ízlés ara telgo- tel és erű bárdnak nevezünk. Longobárdok, friauliak és dalmaták építettek a szlávoknak és ger mánoknak templomokat, várakat és házakat; |. is érvényesült, s a hol a kettő átváltozott, egymással keverődött, végül a hol az arabok ízlése is érvényesülhetett. s midőn a magyarság megtért, a magyarságot is ugyanők szolgálták ki. Oroszország déli partvidékein kinálkozott ez áramlatok megfészkelésére, átváltozására Z ÚJ HAZÁBAN akkortájt létező különféle stílusok közeés összekeverésére alkalmas vidék, a hol különösen az ötvösség a régi skitháktól B pette, legközvetlenebbűl az ő kezdve már tőbb mint egy évezred óta virágzott és a melynek földje megóvta az ott végbement ízlés-változások legtöbb tanutudomásunk szerint, ez a hagyaték, az vilá- ságát. gosan szemünkbe tűnik, hogy az ősöknek [6 A keletrómai és perzsa ízlés keverékének legpompásabb maradványa a régibb kö; kori ötvösség köréből: a nagy-szentmiklósi kincs. Ez körülbelül a VIII. századi alakuldst képviseli, a honfoglalók ékszereinek sz. kúpot bereg 1. látunk diszitéseket fs ie a kengyelen és zablán; valószínű, hogy a |= stilusa pedig néhány nemzedékkel utóbbi nyereg kápáit is kifaragták, a ruhát meg állapotában mutatja az ízlést, a mikor már épen szerették aranyozott ékszerekkel bori: inkább fölismerhetők a perzsák művészetétani, épúgy a különböző szíjakat s a bői ből kiindult szaraczén diszités sajátos alatarsolyt, kulatai. De nem állottak meg a drága anyagnál Szakaszunk czímlapját csupa oly motivués a fényes fölületnél mokkal diszittettiik, melyek sassanida musbárok érik be. Az vésett vagy domború diszitmények boritot fölületet. My diszitményekből kétszázfélénél több változatot ismerünk Ilyennel csak bar‘ k szerették, hogyha trák után a bizanczi császári selyemszövő ? gyárban másoltattak, A szövetek kora meg- — lehetős biztossággal a Kr. utáni VIII—X. ták az ékíten századokra talál, tehát ugyanarra az időszakra, melyben a honfoglalók ékszereinek . díszítése is keletkezett, Meg van a hasonlatosság az egyszerüsített levelekké váltomár, Ez a változatosság az ő ízlésük igazi hőfoka, akár saját ötvöseiktől ered az ízlés, akár kész tárgyak megválasztásában érvényesült. | zott, ketté metszett palmetta idomában és megvan a növényi formákat egybefűző composítiók összetételében is. Nyilvánvaló, hogy ! Ornamentikájuknak olyan a jellege, a milyen a germán szomszédság ízlésében
