Stranica 139 [139]
OCR
ben valamely különleges ok foroghatott fönn takat öltözötten rakták utolsó nyugvó helyükre. Ez iránt nem engednek kétséget a foszlányok, melyek olykor az öltönyből vagy a fölszereléshez tartozó szíjakból fonnmaradtak. LTÖZETRE vásznat, vagy nemezt használtak; selyem maradványait még nem lehetett bizton megállapítani. Bezdédi sírban állati bőrből való, nyirkos átalakulásban lelt, korhadt, feketés, bőrszerű anyag volt a csontvázon, földdel vegyesen; és ezüstből való korongos pitykéket leltek e rétegen, A bőrzubbonyra erősített fémpitykek megállottak helyükői azután is, mikor az alap már korhadásnak indult, A bőr néha jobban megmaradt. Találtak tuzséri sírokban szíjdarabokat, rajta ülő ékszerekkel; s Bezdéden megmaradt a szíj a fémlemez hátán, mely az övről csüngő tarsoly külső oldalát borította. Fiatal csikó szőréből való nemez-foszlány volt a szolyvai sírban ezüst-lemez hátulján, mely süveget díszített. A nagyteremiai sírból jszármazó durvább fajta vászondarab jóformán nem változott meg ; ma is felismerhető rajta az erős [fonadék minden szála és csupán kissé megkeményedett, mert a szálak elvesztették ruganyossdgukat. Most a vászon inkább törik, mint foszlik. iNyilhegyeken néha megmaradt rozsdában a fonál, máskor csak a fonál vonalas nyomát látni, a hogy a nyilvesszén ültekerték, melyre a pengét erősítették, a hogy néha maga a fapálcza korhadt darabkája is megmaradt. A csont olykor csodálatosan ellenállott az idé rombolásának. Nemesécsai, pilini és más sírokban találtak vékony csontszeleteket, a mikkel talán a kard hüvelyét, vagy Imrén domborműves faragású szélesebb csontszelvényeket leltek, melyek nyereg diszitésére szolgálhattak. Pilini sírban előkerült vékony csontos lemezű hengeren még a vörös festék nyomát is lehetett látni, mikor találták. A fémneműek közül az arany fermészetesen nem változtatta meg állagát. Elég ritkán akadt aranyholmi, sűrűbben találtak aranyozott ékszereket, Ha rézkeveréket gyöngén aranyoztak, többször megtörtént, hogy a rozsdásodás folyamata miatt lehámlott az aranyréteg ; de ezüsttárgyakon gyakran megmaradt az aranyféliilet és főlismerjük az ötvösöknek azt a szokását, hogy csupán a mélyebben fekvő részeket aranyozták, úgy hogy az arany fénye az ezüst fölület szerényebb csillogásával vetélkedett, Az ezüst ékszerek, kedvező környezetben, mikor t. i. a földben kén nem volt, eredeti fényüket is megóvták; legtöbbször mégis szürkésen jelentkeznek, már megindult rajtuk az ezüst-kén képződése. Olykor, midőn sok réz volt a keverékben, a réz rozsdája az ezüstöt ís elpusztította, Bronzból vagy sárgarézből való tárgyak ritkábban akadtak. Néha kardok ellenzői készültek sárgarézből s az ily alkatrészek állapota kedvezőbb, mint a vasé. A fegyverek és a lószerszám fémalkatrészei vasból készültek és tekintve a vas könnyű pusztulását, kedvezőnek kell itélnünk, hogy aránylag oly sok nyílhegy, kard, gerely, kengyel és zabla élte túl a pusztulást. Drágakövekkel csupán igen ritkán találkoztunk, Üveggyöngyöket gyakrabban találtak és állapotuk kevéssé változott, A lószerszámról néha kauri kagylók csüngtek, ezeknek sem igen ártottak a föld savai. ARDDAL, nyíllal, gerelylyel és csákánynyal vívták meg honfoglaló harczukat az ős vitézek. Főveggel fejükön, bérzubbonynyal testükön, béresizmaval lábukon, lóháton, kengyeles nyeregben ülve indultak harezba, Nyergiik volt; de nem tudni: volt-e paizsuk. Föltehető, hogy volt, bár a sírokban eddig nyomát sem leltiik, Későbbi időkről tudjuk, hogy volt vászonnal borított fafalazatú paizsuk, melyről a külföldön úgy szóltak, mint «magyar» paizsról. Testüket sodronying és vassisak alig védte ; ilyeneknek nem leltiik még nyomát a lovas-sírokban, A könnyű, fürge, egyélű kard a lovas kezében valósággal csudákat művelt, A szablya keskeny pengéjéhez a leggondosabban kikészített vasat használta a kovács; már
