Oldal 128 [128]
OCR
.. nyert nagy győzelem lehet, mely a magya-rok uralmát végkép megszílárdítá. Az én boldog emlékű derék barátomnak ez ugrása kíssé túlságosan merész; vala“mint az az okoskodása sem állhat meg, hogy ha pozsonyi csatáról beszélünk, fel kell tennünk, hogy a Duna jobb partján lakó bajorok a magyarokat nem a jobb, hanem a balparton támadták meg, a régi morva területen hatolva át, melyhez semmi közük nem volt. — bajorok a Dunának nem csak jobb, hanem balpartjén is laktak hogy a mostani továbbá, hogy Luitpold még 900-ban is, tehát a mikor a morvay — guk alá tartozott hadat a Duna balpartján vert meg, mindenek előtt tudnunk kell, hogy egy 100,000! . főnél nagyobb sereget nem lehet csak úgy át vezető, való: úton, Bánhida egy ily seregbf Sepia Bécsen, Bruckon és Gyérén szintileg akkor egyetlen jó 7 felé vezetni, továbbá hogy a élei Py nek az a i tétlenül több oszlopban, tehát a Duna mindkét partján kellett történni s hogy a Dunát, mint a legjobb és legkényelmesebb közlekedő vonalat, a sereg élelmezésénél feltétlenül fel kellett használni, Biztosra vehetjük, hogy ez valóban így is történt, mert máskép nem történhetett, ( S most már még csak az keresendő, hogy e föltevés mellett hol valószínűbb az összeütközés: Pozsonynál-e vagy Bánhidánál? Mi az elsőt tartjuk valószínűbbnek, a ké- | vetkező okokból: Nem hissziik, hogy a bajor sereg, a forrásokban ís említett, lassú és fogva, késedelmező . előnyomulásánál volna. Mert nem tehető fel, hogy a mindenkor harczkész magyar sereg, mely az ellenséget az országba soha sem bocsátotta be, hanem őt alkalmatlan a mindíg támadó, csupa lovas=. ságból álló, bizonyára színtén nagy magyar seregnek. A magyarok a szokatlan nagyz ságú ellenséges sereg fölött győzelemre csi pan akkor számíthattak, ha azt részenkint, 4) s nem egyszerre tamadhattak meg. Végül a Duna bal partján: a Vág, Duna és di Zsitva között mocsaras vidék terült el, I me-, lyen az ellenség nem tartézkodhatott, s d hová a magyarok át nem úsztathattak, Mindaddig tehát, a míg netán ujonnan felfedezendő hiteles kútforrások biztosabbi adatokat nem szolgáltatnak, mi nagyobb; hitelt adunk Aventinusnak, mint Diimleré nek, a csata időpontjául augusztus 8— 12-ét, helyéül pedig Pozsony környékét valós; nübbnek tartjuk, s Paulerrel szemben di bánhidi csatateret turullal feldiszítő Koma rom megyének igazat nem adhatunk. Lehet, hogy Pannonia elfoglalásakor, talán goo-ban, volt Bánhidánál, — úgy látszik a morvák ellen tl Kézai és a Képes Krónika fentartották; de ez a csata a valószínűség szerint nem lehet. egy csata, melynek emlékéi azonos a bajorok ellen vívott döntő kiizdelemmel. A hadjárat lefolyása különben Aventinus nyomán a következő volt. A bajorok június első felében az Enns folyó mögött Ennsburgnál gyülekeztek, hová. junius 17-én a gyermek Lajos kirdlyt i: elhozták. Nem akarván a többi német tör— zsek még alig szedelőzködő hadait bevárni, a rögtöni indulást határozták el, valós: niileg már csak azért is, hogy a 100,000 főt meghaladó nagy sereget tétlenül vesz-: tegelni ne engedjék ; lehet talán hiuságból : is, hogy a félelmes magyarok megsemmi ij sitésének dicsőségét egyedül maguknak tart hassák meg. Hadműveleti terviik lényegileg azonos volt Nagy Károlynak — a kit nyílván utánozni akartak — az avarok elleni tervével s abból állott, hogy a német haderők három: a " harcz szinhelyét mindig az ellenség teriiletére tette át, ily nagy számú ellenséget Ó-Budához ily közel jutni (50 km.) engedett volna, Bánhida ugyanis, mint a Vérteseken át vezető szoros kijárata, ígen jó nagyon be Magyarországb A frellesztep anil bajor herczeg parancsz MY noksága alatt a Duna bal partján, a jobb
