Oldal 125 [125]
OCR
EMZETBIZTOSÍTÓ HADJÁRATOK. Uj hazájokban való megtelepedésők után a magya lással jártak a normannok, arabok és flá wok egykorú becsapásai Európa. különbő. orszá a né i Morvaországba és rok kezdetk kott régi folytatták, sdtraikkal, barmaikkal ide s da vandorolvan, vadászva az erdők renéletmódjuk viszont; de rablással jártak a hadjáratok mind és mindenütt, egész a XVII-ik századig. Mennyivel inkább tehát hét-nyolcz év"getegeiben és halászva a Tisza és Duna századdal előbb, De sőt e rablás, vagy haldús vizeiben. A honfoglalás harczai : azonban ébren tartották a nemzet legsajátabb tulajdonságát: a harczkedvet, s időn az ország határain belül az ellent helyesebben zsákmányolás még inkább menthető volna ha ugyan mentegetésre szorúlna — a magyaroknál, mint a későbbi időkben Európa minden népénél, Mert a állás meg volt törve, kifelé néztek, hogy magyarok megélhetése az új hazában, miután" fegyvereiknek foglalkozást szerezzenek. Alig hogy az új hazát elfoglalják, máris megföldműveléssel kezdetben még nem foglalkoztak, elegendőképen biztosítva nem volt, —. kezdik tehát becsapdsaikat a szomszéd országokba; majd minden évben fölkerekedik s csak természetes, hogy a mit salt, gyer r nem "egy-egy kisebb vagy nagyobb csapat, vagy találtak, a szomszédos gazdag, mindenben al Saad Gok ema seregtest, és a törzsfők, vagy megszerezni, s miután e hadjáratoknál területet nem foglaltak, a zsákmány volt a harcz, a vezérek alatt lóra kapván, útnak indul —. Megszokott és közönséges dolog, még — pedig nemcsak a külföldi, de sőt kivdlt; győzelem természetes díja | kepen hazai íróinknál, e külföldi kalandoHangsulyozzuk azonban, hogy e külföldi. — zásokat erabló hadjáratoknaks nevezni. hadjáratok Árpád tervében és kezében azzal ef | Nézetünk szerint teljesen helytelenül. Meg"" győződésünk, hogy e külföldi hadjáratok. = féczélja, legalább Árpád alatt s részben a főczéllal birtak, hogy a körüllevő ellen séges országokat és népeket, de főként a német császárságot, a magyar név és fegy még Zsolt alatt ís, épen nem a rablás volt, j verek félelmes hírének keltése és terjesztése -hanem egyrészt, hogy magok“és a szomszéd "! népek között — ázsiai minta szerint — puszta által, a még meg nem állapodott, meg nem honosodott, magyar nemzet megtámadá és lakatlan határövet létesítsenek, másrészt sától Miászátarisák Jnlssip a maguarek ezt pedig, hogy a magyar nevet s a magyar a védekezé: uty Fe fegyvereket az idegenek előtt félelmessé tep gyű s így (cae a nemzetet s az uj dé, cz a megyerek alam, korába vázolt hadviselési módíából ter vetkezik. = Ha a czél csupán rablás lett volna, e had- Hogy később e hadjáratok gyakran egy . járatok nem 10. 20,000, sőt néha 50--100,000 szerű rabló és zsákmányoló vállalatokká |, főnyi seregekkel s nem oly tervszerűséggel — = hajtattak volna végre, mint a hogy valósággal történt. Kétségtelennek tartjuk ugyanis, hogy e hadjáratokat mindenkor Árpád feje"delem tudtával indították meg, s előre megállapított terv szerint hajtották végre. Az — első, a 899-ik évi olaszországi hadjárat "talán csak kisérlet akart lenni; de az ezután folytatott hadjáratok, részben támafajúltak, melyeket SES törzs- vagy nem | ikre hajto! ég-fok saját k tak végre, az bizonyos, úgy, hogy a későbbi időkből nemzeti vállalatoknak nyilván csak a nagyobb (neers tekinthetők. e helyen Nem E nak a küzdelmeknek részletezésébe, melyek a honfoglalást követő mintegy 70 éven af folytak s azokból csupán a fémozzanatokat emelhetjük ki. Az Árpád fejedelem alatt lefolyt ha ezokból a 900-ik évi bajor, a 9o1-ik évi ellenében, mely — ha összetart — egyedül is képes lehetett volna arra, hogy a magyarokat a hunnok és avarok sorsára juttassa, karinthiai, a 902- 906-ik évi morva, bajor: és szász hadjáratokat bár ez utóbbiak" Hogy a harcz egyszersmind rablással is természetes. Hiszen k rab a nagy-morva birodalom végleges megdönz
