Stranica 123 [123]
OCR
(Hasonmás a mitncheni kir. könyvtár 6388. öveg olvasási djrítáanís. adduam finn fetinatione pertranteunt natando, íta ut furbmergerentr, táma phivimi nett Uungarit henéque internat conflia non malo accepto, s cheitianos rogant, quatinns preda omni sum lucro reddíta, ípn incolumes remeare portent. @uam peticionen chritiant finditus -abdicantes, bis, pro dolor, infitltahant, potineque uineula quis jungar exquitmt, cumque nincivenine, quam arma quilns necarentur, pagani dhritianornm animos hoe pacta mulcere nequivent, netus rati melins confilinm, cepta fere liberare fatagunt fuga, ficque fugiendo in nevonentes latifimos compos permeaint cheitianovnm peimé horum fom novífümos inte cuntur; fitque eodem pugne proludium, in que uictoriam habuere pagani. walidiore nera propinquante exercitn, fuge non immemores, reptum iter pevenerunt, foenerimique chrinicolp enm idolatriims pariter ineta fhutium hrentam. equi enim niminm defetigatt (ic!) fugiendi copiam necabant (fc!) Inga Simul igitee fanfummodo mit aluco feparate, hungarii Dengue 5 ubypque aries conuenere, memoratt nimis terrore cart omnem tuppellectilem, captines, arma nmnía, equos, fingulis fonium guíbusemm repebare poffent retentis, dare promíttunt; boc preferea in honore fup petitionis adiungunt, ut A nifa tantum comite Datis omnitne permifferent, fe mmquam amplins ifalfam ingresuros, filiis fis obadibus datis, prométterent. wermm ben dyritiant tperbip tumore decept, nimis pagamos, com fam nictos, inferuntur, esque continuo illos remeare huinsmodi apalagiam (axoloyeav) i eft vefponfionem remíttunt: Sí contradiium nobis, prefertám a contraditis famgue veríperemus, fordusque aliquot fmíremus, infanos capite non fanus invaret ovenes. caníbus morttis, mus A szöveg fordítása : .. a keresztények által, az Addua folyón úszva, sietség közben holtan alámerülének, átkelnek. A magyarok végre, nem rossz tanácstól megszállva, követek révén kérik a keresztényeket, hogy a zsákmányt minden nyereséggel együtt visszaadva, maguk sér: tetlenül visszatérhessenek; amely kérést a keresztények teljesen megtagadva, ezzel, sajnos, kigúnyolták őket, és inkább a lánczokról gondolkoztak, a melyekkel a magyarokat bilincsbe verhetnék, mint a fegyverekről, a melyekkel megölhetnék. A midőn pedig a pogányok a keresztények lelkeit ezzel az egyezséggel megnyerni nem tudták, régi szándékukat jobbnak tartva, futásnak eredve, önmegszabadításukon fáradoznak és így menekülve, a veronai tigas síkokra érnek. A keresztényeknek elsői már ezeknek az utolsóit üldözik, és ott előcsatározás fejlődik, a melyben a pogányok nyerték el a diadalt. Az erősebb sereg közeledtére pedig, nem feledkezve meg a menekülésről, a megkezdett úton tovább futnak. És a keresztények szent jelvényeikkel hasonlóképen a Brenta folyóhoz értek. A lovak ugyanis túlságosan elfáradva a magyaroknak a futásban a szolgálatot fölmondták. A két sereg tehát egyszerre összetalálkozott, csakis az említett folyó medre által elválasztva. A magyarok végre a szerfölötti félelem által kényszerítve, azt igérik, hogy minden készletüket: a foglyokat, minden fegyvert, a lovakat, csak egyet-egyet tartva vissza, a melyeken hazatérhessenek, kiadnak; azonfelül kérelmük becsének emelésére hozzáfűzik, hogy ha csak pusztán életüket meghagyva, valamennyiüket visszatérni engedik, úgy fiaikat túszúl adva, megigérik, hogy soha többé Itáliát megtámadni nem fogják. De, jaj, a keresztények kevély felfavalkodottságuktól elragadva, a pogányokat, mintha már legyőzöttek volnának, fenyegetéseikkel üldözik és nekik folyton ilyetén apologiát (amoloycav) azaz válas küldenek. Ha a nekünk megadatottat, különösen a megadottaktól és immár holt kutyáktól, ajándékkép elfogadnók és valami egyezséget kötnénk, bolondoknak állítana maga az esztelen Orestes is. úgy, hogy sokan a nai
