Stranica 121 [121]
OCR
nap annak fizet adót, ki pillanatnyilag erősebb. Mojmir bizonyára nem szűnt meg e területet a nagy-morva birodalomhoz tartozónak tekinteni, bár népe a magyaroknak már behódolt. Ime, itt egy modern , példa: Bosznia nemcsak behódolt, de ténymég mai nap is országai közé számítja, Árpád tehát, mielőtt a foglalást dél felé tovább folytatná, Huba vajda, továbbá saját unokadcseseinck vezérlete alatt egy nagyobb úgy látszik két törzsből — álló hadat rendelt ki, mely a Zagyva melletti — "Pásztóról kiindulva, előbb Gömört, majd a Garamig nyomult elő. Eddig a had — bár a nagy-morva birodalom fenhatóságát elismerő, de oda be nem kebelezett területen járt; a Garamon túl azonban már a tulajdonképeni, szoro- & ssabb értelemben vett morva határon állott, ő Úgy látszik, e ki "arra, hogy Hubát a Garamnál megállítsa, s őt a Bors alatt már útban levő újabb mény indította Árpádot © hadtest bevárására utasítsa, Bors vezér a megérkezése után tartott "tanácskozás eredményéhez képest, a Garam völgyén nyomult fel Zélyomig, mig Huba útját nyugot felé folytatván, Nyitrához érkezett, hol a morva vezér, kit Anonymus Zobornak nevez, tetemes haddal állta útját. A magyarok Zobor hadát a Nyitra folysól nyilazással eliizvén, a folyón átkeltek, “a morvákat megtámadták s szétverték, fog— lyul ejtvén a vezért magát is. Két nap mulva Nyitra vára ís megadta magát; Zobor vezér pedig a Nyitra melletti, maig “sis Zobornak nevezett hegyen felakasztatott. A magyar sereg ezután, behódítva a Vágvölgyét, Trencsén és Pozsony vidékét, gész a Morváig hatolt elő. Árpád a foglaldst tovább folytatni nem óhajtván, miután ". -ezélját elérte, az elfoglalt területet Huba ondjaira bizta s a fölös hadakat a Tiszaoz vonta vissza, hol Szalán ellen dén harczra készült. Bár ha Szalán Tíitelből, a dunamelléki " bolgarokté! is tetemes segítséget nyert, az Alpár mellett bekövetkezett döntő csatában, melyben a magyar sereget Anonymus sze ee 93 séget szenvedett. Ezzel a Duna-Tisza közé. nek sorsa végleg eldőlt 2 Arpad seregével a Tisza torkolatáig egész Titelig ment, majd a Duna mentén hol állandó tartózkodásra rendezkedett be. Még Titelből indult ki egy hadtest, allitólag Lehel, Bulcs és Botond alatt (a mi azonban, tekintve hogy e három vezér 955ben a Lech-mezei csatában, Botond meg ép 962 körül Konstantinápoly előtt is szere pelt, alig valószínű), mely előbb BolgárFejérvár (később Nándor-Fejérvár) előtt a bolgárokat legyőzvén, a bolgár fejedelemmel békét kötött, s e békében a magyar foglalá: sokat biztosította; majd állítólag bejárván a mai Szerbiát, Boszniát, az Adriai tengerig hatolt és ennek partvidékét, visszajövet pedig Dalmát, Horvát és Tótországot, a DrávaSzáva közét behódoltatván, Valkévarnal ismét a Dunát éri s ennek mentén Arpé hoz ismét csatlakozik. Ezalatt Árpád, Szoárd-Kadocsa és Vajta. vezérei által behódoltatja a Tiszán túl ag Maros, Tisza, Duna és Erdély közti terii- " letet, s így most már csak a Maros és özti, Marót uralkodása alatt álló fold Körös volna hátra, hogy a mai Magyarországnak: az egész, Dunától keletre eső területe a Ámde Árpád sürgősebbnek látja Pann niának, az ország e legnépesebb és legm veltebb részének elfoglalását, mely terül, got, alsó részében a morva birodalmat: Anonymus előadásából kivehetdleg Arp ik i nem akarván, Po melyek morva uralom alatt állottak; annál inkább, mert a Duna-vonal és a Dun. Tiszaköz biztosítására és a már meghódi tott Dráva-Száva közzel való összeköttet. helyreállítására, ép e részekre volt szül sége. A magyar hadak tehát a Dunán Ó-Budánál átkelvén, Árpád fejedelem Ete és Vajta vezérek alatt egy sereget a Dunamellék meghódítására Szekcsőn át Baranyavár felé; egy másodikat Öcsőb és Ősi vez
