Stranica 116 [116]
OCR
képet ayia világító szévétnek gyanánt lobogott előttünk Leó és részben Konstantin császár hiteles tudósítása; de midőn most magára a honfoglalás történeti tényére té" rünk át, e szövétnekünk kialszik és az eseményeket csak a monda homályában, a krónikák derengő világa mellett láthatjuk. Még pár évtizeddel ezelőtt meglehetősen ká bíztunk e krónikáink előadásában, Hiszen a mit elbeszéltek — eltekintve némely nyilvánvaló túlzástól, szójátéktól stb. időrendi lehetetlenségtől, valószínűnek, őseink jellemének megfelelőnek látszott. Végre íróik mégis csak 6.700 évvel közelebb voltak a honfoglalás idejéhez, mint mi. Ámde a mióta az idegen, főleg német tudósok, a magyargyűlölettől égő Dümlerek és társaik, nekirontottak a magyar történelmi kútforrásoknak, azóta a magyar történész is szinte kötelességének tartotta e magyar kútfőket ócsárolni. Ezeknél a támadásoknál mindenkor a külföldi, részben régi, részben újabban felfedezett kútfőkre támaszkodtak, a melyek " természetesen mind ígazak és hitelesek; § csak a magyar krónikások ostoba fecsegők, lelkiismeretlen hamisítók; de sőt még az idegen kútfők is ezen szánandó sorsra jutnak mint pl. Aventinus ha a ma2 gyarokról kedvezdleg merészelnek írni. De a mig így a magyar kútfők hitelét lerontdiak jak, előadásuk igazságát talán annak így kellett volna történni, ép ezért Anonymus csak feltette! hogy az valósággal úgy is ment végbe, nem egyéb, mint fictios. Ily okoskodással minden igaz bankóról, mert rajzban, nyomásban, színben, papírban tökéletes, fel kell tennünk, hogy hamis ! A honfoglalás menetét ez idő szerint, más adatok alapján, mint a miket Anonymus krónikája nyújt, katonailag újra megalkotni E mű sok fogyatékossága, hibája van, a szorosan és előadni nem lehet. vett történelmi tényeken kívül a hagyományos mondák egynémelyikét is tárgyalja, előadását játékos hely- és névmagyarázatokkal czifrázza, a magyarokhoz a költözkő időrendjében. is hibázik, mégsem vagyunk és alatt kunokat csatlakoztat stb. s néha jogosítva megvetéssel beszélni. Tekintsünk d Ana i mondai részétől s egyéb czifrasdgaitél, vegyiik csupán a honfoglalásnak általa adott képét, tanulmányozzuk előadását a térkép minden tekintetben mesteri, az igazság minden valószínűségével bíró képét nyerjük, mely a krónikásnak becsületére válik, Etelköz feldúlása után Árpád fejedelem tén fölfelé vezette, majd innét Kiev magasságában nyugot felé fordulván, ter és Sztríj folyók mentén fölfelé haladva, a vereczkei szoroshoz ért. a DeneszAz ebbe az útba eső kievi hadjáratról kivül Nesztor is említést tesz, mást állítanak helyökbe? Megmagyarázzák Staldn, hogy ha a dolog nem úgy volt, a hogy a krónikákban van, miként volt más kép? Kideritik talán az igazságot? Dehogy! Azt már nem tudják ; mert ez ezer esztendő után kissé bajos is lenne. Mi sem jellemzőbb ez irányra, minthogy midőn mi egynéhányan kimutatni igyekeztünk, hogy Anonymus előadása a honfoglalás menetéről katonai, földrajzi stb. szempontból oly természetes, hogy az józanul akkor egy előkelő, világos fejű történészünk, kinek e máskép nem is történhetett, korszak történetírása igen sokat köszön, tudósítást nem de ez utóbbi a részletek fel járatot nem tekinti megtörténtnek, Mi a magunk részéről nem tarthatjuk valószínűnek, hogy Árpádnak Ertelközből a Kárpáden akadály nélkül ment végbe, s a kievi eseményeket már csak azért sem tartjuk valószínűtlennek, mert Árpádnak, kit a vándorlás, nagyszabású hadműveletei után kitűnő hadvezérnek kell tartanunk, mielőtt nyugot felé tovább nyomult volna, hátát akár békés úton, akár Mek árán biztosítania kellett. kijelenti, hogy: emert a ez a módja természetes és józanul feltehető, hogy A a ány után azt állítja, hogy e c biztesítés Kievnél harcz útján, Halics
