Oldal 91 [91]
OCR
volt, a ki többször s 892-ben már mint német kírály a magyarok szövetségében harczolt a morvák ellen. Szvatopluk halála után fiai 894-ben és goi-ben kibékültek a németekkel, Azonban 896 s főkép 902 óta a magyarok annyiszor és oly hevesen támadtak Nagy-Morvaországot, hogy azt 905-ben vagy 906-ban feljesen megsemmisítették s tek. Száz esztendeig aztán Morvaországnak még a nevét sem említik. Legkeletibb része Magyarországhoz került; a mai Morvaország a magyarok táborhelye lett, Csehország pedig 912-ben fejedelemséggé alakult. Horvátország (Chroatia vagy Liburnia), a flávok másik állama, mai hazánk délnyugati vidékeit is magában foglalta, mert a Kulpa, Száva, Verbász és az Adria-tenger közt az Unna mellékén Spalatóig terjedt Ez az ország 642-ben, mint görög hatarőrség alakult az avarok ellen. Törzsekből azonban országgá tulajdonkép Mojszlav, az avarok bukása után, 836 táján egyesitette. Chroatia elszakadt a frank uralomtól, s 877-ben a görög pártfogást is csak névleg fogadta el. A legrégibb horvát okiratokban Tripimir 852-ben, Muntimir 892-ben még duxnak nevezi magát, de örökösödés alapján. A királyi czimet 920 táján Tomiflav vette föl. Az ő korában Konstantin császár szerint a horvátoknak 60,000 lovasuk (Karsztvidéken!), 100,000 gyalogjuk és 80 nagy, 100 kis hajóból álló tengeri haderejök volt. A frankok Pannonia egész magyarországi területére jogot tartottak, de uralkodni nem igen birtak rajta. LA ban a Duna, Száva és Dráva közét nevezik) 799 828 közt a friuli frank örgrófsághoz tartozott. 828-ban Alsé-Pannonia néven külön örgrófsággá alakult, de sorsát a balkáni bolgárok bizonytalanná tették. Pannonia (a hogy a IX. század zongtak a frank felsőség ellen. Legnagyobb hatalomra Brazláv tett szert, a ki 884-ben hűséget esküdött a frankoknak. Arnulf kiraly 895-ben, az odább, északra levő Pannonia védelmét is red bizta, A Fuldai Évkönyvek szerint tartománya 896-ban már megszünt. A magyarok ugyan aligha foglalták el, mint a Névtelen (43. fej.) majdnem egyedül írja; de többför betörtek oda s ezt a területet Olaszország felé hadiútnak használták. 2. Avaria (Terra Avarorum) magában foglalta a régi Felső- és Alsó-Pannoniát, vagyis a mai egész Dunántúlt, Nagy Károly a keleti határgrófsághoz csatolta, a melynek székhelye Lauriacum (Lorch) volt, A rendkívül elpusztult teriiletet a császár többnyire az ország más részéből való avarokkal és be, a kik ással Falyamscaa sil ysl 841-ben Privina, az elűzött nyitrai fejedelem, frank hűbérüűl kapta Mosaburgot és megyéjét, a melyről már volt szó. 856-ban majd 865-ben Karla keleti határgrófságot és Avariát. A keresztény avarok nekik még 870-ben is megfizették adójukat, de Privina és halála (859) után fia: Koczel, hűbéresekből valódi urak akartak lenni. 862-ben már magyar portyázó csapat is pusztított Avariában, a melyet 882 4. évi betöréseivel Szvatopluk nagyból Nagy-Morvaország alá vetett. Ennek bukásával függ össze, hogy a magyarok 900 táján elfoglalták Avariát, melyet már azelőtt is gyakran haborgattak. Az avarok egykori birodalmának legkeletibb része: Erdély (Erdőelve) a honfoglalás korában a Névtelen és a Képes Krónika szerint Gyeló (Gelou) oláh fejedelem alatt állott. Erdélyben tömegesen lakó olá hokról az újabb kutatások szerint csak a XIII. században lehet beszélni, A IX. zad végén ez a terület a többinél is szer d= Nyugati része Szlavónia, az ott többségk levő flovénokrél, a keleti a Frankochorion, (Fruska-Gora vagyis Frankhegység, Szerémség.) 872-ben Karinthidt és Alsó-Pannoniát a bajorok és. karinthiatak megtérés séről szóló salzburgi volt; sőt közel állott hozzá, hogy avarjai és szláv pásztorai, száz év előtt még egy hatalmas pusztai állam tagjai, vissza térjenek az egyszerű torzsRervezethez. Mindamellett a Névtelen szerint Töhötöm uj JJ nevezi Sclaviniénak, melynek fővárosa a mai Sziszek volt, A flovének gyakran lá első hadjáratában csak a meszesi kapuig nyomult előre, s azt Erdély felé fák ledöőntésével, sue’ erősítette meg. Második
