Stranica 75 [75]
OCR
Politikai, alkotmányfejlődéstani szempontból legfontosabb az összes törzsek földrajzi elhelyezkedése. A magyarság a Kárpátok övezte nagy medenczének sik területeit a Duna, Tisza és folyóik mellékét foglalja el a maga számára, A nagy folyamok közlekedő vonalai mellett kezdi meg a letelepedést. Itt nem választják el a társadalom egyes részeit járhatatlan hegyek, ősrengeteg erdők: az egész magyarságnak közös élete lehetséges lesz. És ez az élet az Alföld egyforma hatásai fégalji viszonyok, életmód stb.) alatt egységesen fejlődhetik. Csakis így lesz érthető az a különbség, a mely már elég korán elválasztja a magyar jogfejlődést a nyugat-európaitól is, Csakis igy teremhet meg az egységes köztudat vagy közszellem s így állhat elő az egységes magyar állam, országos jogrendszerével, s ellensúlyozhatja, küszöbölheti ki a nyugatról beszivárgó hűbéri (particularisticus) hatásokat, S valóban a magyarországi partikuláris jogok nagy többségükben az ország szélein jelennek meg, a hegyek és erdők által elválasztott részeken. A honfoglaló magyarság azonban messze volt még a letelepedéstől. Árpád nagy-vezér életében a törzsek főnökeikkel, a nemzetségek, a patriarchális családok fentartják még a régi társadalmi és állami életből, a mit csak lehet. A régi szervezettel szemben a különb séget Árpád állandó nagy-vezérsége fejezi ki: bár ez a hatalom is az ősi fővezér ségben gydkerezik. Ha jogilag szorosabban kell körülírnunk e hatalom természetét, nem kis nehézséget fog okozni annak átmeneti jellege s benne Árpád egyéniségének szerepe. Árpád első sorban szintén hadvezér s állása nagy hadi vállalattal függ össze; az új foglalás azonban végleges, a hadvezér akkor is megmarad tényleges uralkodónak, a mikor már a harczi küzdelmek eredménye, az új haza területe legalább lényeges részeiben biztosítva van. A nagyfejedelem több, mint az első vajda; békében is az ő hatalma nemcsak nagyobb, hanem egyszersmind más minőségű. A volt fővezér, az első vajda (mint Lebéd volt) rangra első ugyan a törzsfők között, de csak ép olyan törzsfőnök, mint a többiek ; holott a nagy-fejedelem (a. m. nagy-vezér) már közös feje az összes törzseknek. Az új állás a réginek nem egy vonását megőrzi, főként hadi jellegében, működése ugyanis jórészt erre terjed ki; s a mint a régi alkotmány sem ment át forradalmi alakuláson, hanem a fejlődés fokozatain, az új hatalom szintén még folyton a régi szervezet fenmaradó részein nyugszik. A nagy-vezér is függ az egész községtől, a szövetkezett törzsektől ; hatalmának gyökerei valószínűleg a törzsgyűlések képére teremtett közös, az összes törzsek szabad harczos népét egybefoglaló gyűlésekhez nyúlnak le. E keretek között a politikai élet ilyen kezdeteinél nagy súly esik az egyénre, a ki hivatva van: új tartalommal megtölteni hatalmi körét. Hogy Árpád nagy-vezér miként oldotta meg ezt a feladatot, mutatják a következmények. Halála után a krónika a történelem által igazolt hagyomány szavával jellemzi a helyzetet: hogy a magyarok közösen kormányozták magukat, A nagyvezéri állás gyöngébb egyéniségek kezében elmosódik, ismét egyedül áll a gyűlés. Még megvannak a honfoglalás korában a törzsek is, gyiiléseikkel és élükön a főnökkel. Konstantin világosan a magyarok fejedelmeirél (archon) beszél; megvan a tiszta forzséletre emlékeztető rangsor is közöttük. Előbb való a gyula, utána jön a horka; de már fölöttük áll a sorrend szerint való Árpád-nemzetségi nagy-fejedelem, s ez jelzi az átalakulást. A gyula és horka pedig azt a működést fejti ki, mely a békében a törzs fejének fő hivatása : bíráskodik. A természetes fejlődés útján haladó alkotmányváltozásnál a megujhodás felülről lefelé halad; az alsóbb primitivebb szervek változatlanul tovább élnek, ha a felsőbbek már átalakultak. Az egésznek ősibb eredetű összetétele megmarad, A égek a patriarchális családok a honfoglalás korában ép úgy végzik régi működéseiket, sőt igen sokáig még azután is, A honfoglaláskorabeli állam és társadalom még mindig a harcz jegyében áll, még mindig a katonai jelleg vonul végig az egészen; még később is, fől egészen
