Oldal 73 [73]
OCR
5 @ legions e ezet Mégis különös módon elmosódik az krónikáink legnagyobb részében. A Névtelen szerint vérszi ődés fejezi be a honfoglalás czéljára hivatott közös vezér választását. Erről a pogány szokásról, a melyre hivatkozik, megemlékezik már Herodot ís, mikor a szittya népeknél divatozé szertartást írja le. Az összes ismert esetek közt azonban egyet sem tudunk olyat felfedezni, mely fejedelem szabad választására vagy alkotmányos feltételek megállapítására vonatkoznék, Vannak fegyverbaráti szövet kezések, békekötések, államcsiny vagy kormányváltoztatás előidézésére szolgáló összeesküvések, a melyeket különböző módon saját vérükkel erősítenek meg a szerződő felek; olyan vérszövetség azonban, a minőről Anonymus beszél, még egy sem ismeretes. A mi a szerződés tartalmát illeti: az első három pont, ha talán nem is foglalták a választás alkalmával kifejezetten szerződésbe, megfelel az ősi jogállapotnak, Vajjon a germán törzsi királyságnál nem találjuk-e meg szintén az örökletesség elvét a kirdlyi nemzetségen belől? A mit Konstantin is igazol, s a minek megvannak előzményei a tiszta törzsszervezet törzsfőnöki nemzetségeiben: azt fejezi ki Anonymus, Nem az öröklés elvének proklamálása új, hanem az Arpdd-nemzetség állandó fovezérsége. A hadi zsákmányban való osztozás elve sem ismeretlen, Igy értelmezik tours-i Ger gely híres helyét, a mely szerint a szabad frank megtartja Chlodvig kirdlylyal szemben is a zsákmányul ejtett templomi edényt, A szövetséges törzsszervezetben a törzsfőnökök természetesen mint a fővezér után következők első sorban befolyásolják őt, s követelhetnek meghallgatást Igy értve a vezér fanácsát, a vérszerződés harmadik pontjának is példájául szolgálhat Tacitus leírása a germán törzséletből, a melyben a törzsfőnökök (principes) tanácskoznak a kevésbbé fontos dolgokról, de még a fonis a szá mára, A vezérrel szemben a törzsfőnökök hűtlensége, illetőleg ennek büntetése már alig falál a törzséletből megfelelő példákat. A nagy politikai bűntett inkább a nép ellen irányulhat még ekkor; a vezér ellen elkövetett hűtlenség tehát mintha már a kírályi jogálláshoz lenne szabva s ezért későbbi eredetűnek látszik. Hiszen a nagyfejedelem hatalma is a szabad, egyesült törzsektől függ még; az öröklés elvét a választás erősen kortátozza, A vezér és rokonai közti meghasonlás szítása és ennek büntetése pedig eredetére nézve már egyenesen a sokkal későbbi századokba visz. Végül ha a vérszerződés most tárgyalt negyedik pontja után az utolsót nézzük: az egésznek jogi szentesítését, mintegy a jogász kezevonását látjuk. De talán nem is szükséges tovább folytatni a vérszerződés annyiszor felmagasztalt, annyiszor megtámadott pontjainak kritikai tárgyalását, Lehet a vérszerződés alakja kétséges, lehet a pontok közt nem egy, a mely az író saját századának fogalmi körébe jobban illik, s a melyet tartalmilag is igen nehéz beigazolni: az egésznek hátterében álló hagyomány forrása azonban tiszta, A választás, Árpád nemzetségének a nagyvezéri tisztségben való öröklődése, az öszszes törzsek tömörülése: mindezek a történelem igaz tényei. S ha úgy találjuk, hogy Anonymus Árpádot az egész honfoglalás menetében mint monarchát, az ő korabeli valóságos királyt tünteti fel: itt is el kell felejtenünk a királyi udvarra emlékeztető leírásokat, lovagi mulatozásokat és ezeknek újabbkori kifejezéseit. Ha azt hisszük, hogy a Névtelen jegyzőnél Árpád az egész honfoglalás hadi műveleteiben nem vesz olyan személyes részt, mint a szövetkezeti törzsek fővezérétől a nomád harczias népnél várhatinkább udvarából hadjáratot, irányítja vezéreit és seregét a nók, hanem intézi a szükséges hadmozdulatok végzésére: nem kell csodá Az egész mégis Árpád alakja domborodik ki: a honfoglalás nagy stratégiai és politikai feladatát neki kellett megoldani. Ezt a történelmi igazságot, melyet a siker a Névtelen hirdet, az eredmény mutat sző kifejezésre juttatja, Nincs okunk egyes részletek igazsága fölött tépelődni, ha az egésznek igazságát elismerjük.
