Oldal 65 [65]
OCR
közt az első, nemes származású, bölcs, s a ki mégis az utána következő vajdát, illetőleg ennek fidt ajánlja vezérnek, mert ő már tehetetlen. Igaz, a vezi választás itt más jelentőségű volt, és szakítást jelentett a régi rendszerrel. Annyit azonban ez a példa ís mutathat, hogy a két fejedelem alatt nem kell okvetlenül az elpuhult kényurat és ennek tényleg uralkodó nagyvezérét látnunk. A bonyolódottabb és öregebb keleti czivilizáczió embere ilyen két fejedelmet gondolhatott ott, a hol még a politikai élet friss erői hasonló alakulást meg nem engedhetnek. Ha az arab-perzsa írók politikai tudésitásait nem vesszük szigorúan a kifejezések szerint, hanem azoknak értelmét a nagyhitelességű bizánczi kútfők, külöi megbízhatóbb forrás, Konstantin alapján keressük: talán mondhatjuk, hogy a két fejedelem közül az egyik a rangban első törzsfő, a ki vagy a kinek családja méltóságár valamikor fővezérséggel szerezhette ; sen a lega másik a harczban uralkodó fővezér. Lehet talán utalni ítt még arra is, hogy Konstantin szintén ismer a nagy-fejedelmen kívül még kér fejedelmet (gülász és karkász), a kik közt hasonlókép van rangsor, de a kik szerinte már bírói működést fejfenek ki. Vajjon ezekben a fejedelmi méltóságokban nem szemlélhetjük-e valamely késői maradványait a régi törzsfői rangsornak, melyet a főnökséghez fűződő fővezérség szerzett meg valamikor az illető törzseknek? Jogis szempontból az arab-perzsa kútfő csak a fenti avagy más értelmezéssel tartható fenn, máskép megdől az erősebb kútfőkkel szemben, s nem nyujt a jogtörténésznek mást, mint két tires nevet, a melyet, hogy tartalommal megtöltsön, előbb ki kell forgatni helyéből, sőt még eredeti alakjából is, vagy végkép eldobni, mint teljesen hasznavehetetlent. Legutoljára hagytuk a magyar kr. előadásának ismertetését Minél drágább nekünk az a mondavilág, a melyet . a ma sában, duzzadó erejének heviiletében, annál inkább érezzük a nehézségeket, ha a valót akarjuk megtalálni, Pedig ott rejtőzik a történelem a eparasztság csalfa meséiben vagy a hegedősök csacska énekében. Hiába szól ezek ellen a Névtelen jegyző; ő is akkor nyujtja a legértékesebbet, ha a nemzeti hagyomány őrzőinek szavát jegyzi fel számunkra. Hol hagyjuk el a való vilagot és hol kezdődik a költészet birodalma? Hiszen észrevétlei jutunk az egyikből a másikba. Mégis, nekünk, a kik nem éveket, neveket és háborúkat keresünk, hanem intézményeket, a melyek sokkal tovább élnek, mint a hős, az egyes — talán könnyebb lesz a kutatás útja. A jog, az ősi örökség valtozatlanul marad fenn a nemzedékek váltakozásával, s erejét a krónikás is érzi. De nézzük, mit mond Kézai Simon mes ter krónikája az ősi magyar alkotmányról. A hunok (a krónika a magyarral egy népnek veszi) Scythiában, mely a kormányzásra nézve három országra oszlik, s 108 nemzetség szerint 108 tartományból áll, egybegyiilekezve, hat kapitányt (capitaneos) azaz vezért (duces) vagy fejedelmet (principes) választottak, hogy együtt egy szivvellélekkel nyugaton foglaljanak maguknak tartományokat, Egy birót (rectorem) is választottak, Kádárt, a Torda nemzetségből, hogy biráskodjék az egész sereg felett, intézze a perlekedők ügyeit, büntesse a gonosztevőket, tolvajokat és rablókat. Úgy azonban, hogy ha a biró túlságos biintetést szab, a község, a gyülés az itéletet megsemmisítheti, s a helytelenül eljáró kapitányt és bírót leteheti. Midén
