Stranica 61 [61]
OCR
Jogi szemüvegén át nézi a forrást, A jogtörténész ismeri a különböző népeknél az intézmények fejlődését, s az intézmények összehasonlításából megvan az az itélőképessége, a melynél fogva megmondhatja, hogy valamely forrás vagy forráshely jogi szempontból elfogadható-e vagy sem. Ezt a jogtörténeti kritikát kell tehát alkalmazni a vitás forráshelyek hitelességének megállapításánál, sőt ezt kell folyton használni akkor ís, ha kétely nem merült fel. De forrásaink szavát, akármily figyelemmel hallgassuk is, nem fűzhetjük a folyékony beszéd egészébe. Ne is keressünk kifejlő közt; mert minél tökéletesebb volna a kép, t rendszert az anyag törmelékei annál kevésbbé felelne meg az igazságnak. S nem csupán a fenmaradt adatok töredékei miatt lesz a tárgyalás szakgatott, hanem azért ís, mert az élet, a fejlődés kezdetén maga is ilyen. A társadalmi együttélés és az állami összeműködés a fejlődés alsó fokain még csak elemeiben mutogatja a ható erőket, inkább sejteti a szunnyadó képességeket, s csak a létfentartás küzdelmében kifejtett egy-egy hatalmas erőfeszítés pattant ki egy-egy uj vonást erősebben. És még így is, a források hézagossága, a pozítív adatok csekélysége rákényszerít a fantázia mű azonban még sem a ödésére, A tudós képzelete Tudásának nagyságától és erejétől függ, s azzal szoköltőé. ros viszonyban áll, Ha az éslénytannal foglalkozó. tudós nehány csontmaradékbol meg tudja rajzolni egy sok ezer év előtt élt állatfaj típusát, ez nem az a fantázia, a melylyel az epikus költ megi dák alapján egy nép történetét A tudós következtetései mindíg szigorúan megmaa a mon radnak a tudomány által megjelölt határokon belül; a költőnél nincs korlát, a mely gátot vetne a képzelet szabad szárnyalásának, A mi képzeletünket is vezetni fogja a szellemi tudományok terén, a nyelvészetnél, a mitologiánál már kipróbált összehasonlító módszer, s ennek segélyével iparkodunk majd kiegészíteni az adatok hézagait. Söt az összehasonlító jogtudomány tanuságához folyamodunk ott is, a hol az adatok hitelességét akarjuk emelni vagy kétségbe vonni. 46 Most pedig szólaltassuk meg forrdsainae = fi k kat hi f rrendjében, érjük be egyelőre a források puszta szavával, Legyen mindenki előtt világos, mit és mennyit mondanak, Jőjjön az egyeztetés azután, a kritika később, s legvégül a ki született Konstantin császár művének (de administrando ES imperio) előadását két részre oszthatjuk. Az első a magyarok régibb förténetére vonatkozik, midőn a turkok népének leginkább ez alatt a név alatt ismerik a bizánczi írók a magyarokat — genealogiájár adja. A második azt az állapotot fiinteti fel, a melyben a magyarok a császár életében, illetőleg műve írásakor (950 körül Kr. u.) voltak. A mult és jelen szembeállítását, a mint az az előadás stilusában is végesvégig nyomon követhető, a jogfejlődés meghatározása végett nekünk ís szem előtt kell tartanunk; csak így tudjuk belőle a honfoglaláskori szervezetre vonatkozó adatokat megállapítani. gyarok a régibb I állottak. Az összes törzsek Szerinte a m ben hét törzsi élén nincs még közös fejedelem (archon), hanem mindenik törzsnek vajddja van. Ezek közt első: Lebédias (Lebéd), a ki méltóságára nézve ugyan csak épen oly vajda, mint a többi utánavaló, mégis midőn a törzsek a róla nevezett Lebédiából Etelközbe kénytelenek vonulni, a mint a csdszári író ki ezi, vajdájukkal és fővezérükkel, Lebédiassal mennek oda. szervezeten akkor áll be a változás, midőn Ezen a a kozár kagán azt tanácsolja Lebédiasnak, hogy mint a turkok közt első, legyen ezentúl fejedelme (archon) népének. Lebédias elutasítja az ajánlatot, mivel ilyen uralomra nem tartja magát képesnek, s az utána való vajdát Szalmutzeszt (Almost) vagy az ő fiát Árpádot nevezi meg, mint a ki jobb lesz ő nála fejedelemnek. Ezután a magyarok a kagán embereivel tanácsot ülnek, s úgy itélik, hogy jobb lesz Árpádot tenni meg fejedelmöknek, mint atyját, mert méltóbb arra, bölcs tanácsú
