Stranica 56 [56]
OCR
a keresztény istenfogalommal. Az ördög szó, a melynek eredetét eddig éppoly kevéssé It kideríteni, mint az istenét, szintén sikei a pogány magyarok nyelvéből ment át a keresztény terminologidba. E kettőn kívül a pogány hitvilág maradványa lehet még a manó és a tündér is. Mindenesetre a pogánykori vallási terminologiából maradegy«szent> (ezekben: innep, ünnep, a székelyeknél innap, iinnap, a régi irodalomban idnep, iidnep, eredetileg *idnap, *iidnap «szent nap»; ülni fünnepet], régente illeni, tak meg a következő szavak: id ülleni és idleni idvez, m , eredeti eredetileg a. m. «imadkozik leg a.m. sáldozs, és származéka, az áldomás, a mely hajdanában «aldozat»-of jelentett (vő. Anonymus cap. 16.: «more paganismo occiso equo pinguissimo magnum aldamas fecerunt»); továbbá a következő török eredetű szavak: boszorkány; a «vardzs, é ige, a mely általában «szé»-t jelentett, de szorosbított varázslat: jelentési «vardzsige» jelentése is volt, mint igézni származéka mutatja. Voltak a pogány magyaroknak papjaik (samánjaik) is, s ezeknek a neve a táltos szóban maradt fönn, a mely a történelmi korban mágust, varázslót jelentett, Ök voltak a főbb bálványok őrei, rendezték az ünnepies áldozatokat, jósoltak és gyógyítottak. Midőn valamely bálványszellemet meg akartak idézni, hogy erre vagy arra rábírják vagy a szerekkel vagy szédítő tánczolással eszméletlen állapotba juttatták magukat, s ennek az eszméletlenségnek réiilés, réület (réviilés, révület) volt a neve. (Ezt a szót is megtartották a keresztény papok a szentek veksztáziss-ának megnevezésére, ) * Ilyennek látom én a nyelvtudomány vildgánál azt a népet, a mely ezer esztendővel ezelőtt a besenyőktől szorongatva. útnak indult új hazát keresni. Szinnyei József. (Az e fejezet igazolására szolgáló művek és czikkek a eFüggeléks-ben vannak összeállítva.) Richter Auris) 36. 1)
