Stranica 54 [54]
OCR
A finnugor népeknek — úgy mint valószínűleg minden népnek — az ősvallása magának a természetnek imádása volt, Imádták az eget, a vizet, a tűzet, a szelet, az erdőt stb. a maga valóságában, s csak később személyesitették meg a természeti tárgyakat és jelenségeket, mindegyiknek külön szellemet («istent») tulajdonítván, (45) De ez a megszemélyesítés még mai napság sem egészen tökéletes a keleti finnugor népeknél, mert mellette sokszorosan fönnmaradt a régi fölfogás. A mordvin TűzAnya «lobog», a Viz-Anya «foly», a FöldAnyát «, a ki, mint a vogul Numi-Tárém, ca mennyekben trónoló mindenható. ősisten, alkotója a világnak s mindennek, a mi benne jó, élet és halál ura, ki kegyesen viseli gondját teremtményeinek, de nem hagy megtorlatlanul bűnt s igazságtalanságot. (49) Így fejlődött az összes rokon nyelvekben az ségs fogalmaból és nevéből az ségi isten» fogalma és neve, Az ségi isten birodalma a menny és a föld; de ezenkívül talán minden népnek ősi képzelete szerint van még egy láthatatlan világ is: az alvilág. Ennek a fejedelme az «6rdég», a látható világon minden rossznak, bajnak a szerzője, Az ségi isten» alattvalói a többi sjó szellemek ; az sördögs pedig egy sereg sgonosz szelleme fölött uralkodik, a kik vele együtt az ember megrontására törekszenek. A fej nyal elérte már a pogány magyarok hitvilága is. Mindenek fölött, mint legfőbb szellemi lényt, az égben lakozó Istent tiszlésnek ezt a fokát minden bizony telték. A szó eredete ismeretlen; minden eddigi származtató kísérlet meghitsult, En valószínűnek tartom, hogy a mi isten szavunknak is «ég» volt az eredeti jelentése, mint a többi finnugor nyelv, a törökség, a mongolsag és néhány indogerman nyelvcsalád <«isten» szavaé. Azonban bármilyen eredetű is az isten szó, annyi egészen bizonyos, hogy megvolt már a honfoglalás előtti magyarok nyelvében. S hogy a ke resztény térítők megtartották e nevet, az azt ségkívül megvolt a régi magyaroknál is. Határozott bizonyítékunk nincsen rá, mert hogy a pogány ke főistenének fogalma meglehetősen megegyezett
