Stranica 53 [53]
OCR
régi indogermán népek; mert hiszen a emosfoha atya» fogalom megvolta arra vall, hogy voltak gyermekkel vagy gyermekekkel megáldott özvegyasszonyok, a kik újra férjhez mentek; s ha azoknak szabad volt, bizonyára meg volt engedve a gyermekteleneknek is. 8 Kormányzás — C. genitus szerint (41) a magyarság hét törzsből állott. Fejedelmük régebben nem volt, de voltak «vajddik»; ezeken nyilván a förzsfoket kell érteni. A történetíró császárnak Porphyro azt a mondását, hogy a magyarok csohaük valót, sem idegent», nem nehéz összeegyez sem tettek meg fejedelmüknek sem tetni a nyomban rákövetkezővel, hogy «voltak azonban vajdáik, a kik között Levediasz volt az elsős (azaz «a fős vagy «a legfőbb). Nyilván úgy kell a dolgot érteni, hogy állandó fejedelmük nem volt, de mikor a törzsek támadásra vagy védezsfok valamelyikét vezérüknek lemre egyesültek, a tői közös fejüknek, ismerték el. A kazárok khaganj ölszólítására váAz említett méltóságnevek eredete teljesen ismeretlen, Az igazságszolgáltatás szavai közül a bíró és a bírság, a mely eredetileg ítéletet jelentett (a Halotti Beszédben bírságnap a, m. «iféletnap»), kétségkívül megvolt már a honfoglalás előtt, A tant török eredetű szó; a törvénynek a török töre, törű etőrvény, szokds» stb. jelentésű szóhoz való viszonya még nincsen tisztázva, s némelyek nem is török, hanem árja eredetűnek tartják. 9. Mall rint a régi magyarok i szerint pedig bálványimádók voltak.(43) Ez utóbbi ugyanabból a forrásból merített, a melyből a két előbbi, t. i, Dzsajháni kéziratából. Az előbbi két író megegyezéséből azt kell következtetnünk, hogy közös forrásukban, a mely nem maradt reánk, tiizimadoknak voltak mondva a magyarok, s nem tudni, honnan vette El-Bekri a bálványimádást, Meg kell azonban említenem, hogy a mit Dzsajháni a magyarokról és más népekről lasztottak maguknak legelőször állandó fejedelmet Árpád személyében, A fejedelem mellett továbbra is megmaradtak a törzsek fejei. Ezenki a jilász (qui (xapyás), a kik bírói tisztet viseltek. Ibn ül volt még kér főméltóság: ) és a kisebbrangú karchá Roszteh és Gardézi szerint,(42) a kik mind a ketten Dzsajháni kéziratából vették az adataikat, «fejedelmiiknek», efőkirályuknak», «nagyobbik királyuknaks kende volt a czime, S Ibn Ri teh hozzdteszi, hogy «annak a férfiúnak, a ki fölöttük uralkodik, a dzsila szavára hallgat s támadást és a czime dzsila, Minden magyar védelmet s egyéb ügyeket érdeklő parancsainak engedelmeskedik. Gardézi pedig azt mondja, hogy «a ki az ügyeket intézi, azt dz: ak nevezik.» Ez a dzsila nyilván azonos volt a Constantinus császár jila: zival, s e kér alakból nagy való írt, azt nem a maga tapasztalásából tudta, hanem különféle utazóktól hallotta, Ennélfogva az ő adatainak hitelessége nem egészen kétségtelen. A tűzímádást semmi esetre sem szabad úgy értenünk, mintha a régi magyarok a parszizmusnak, a Zoroaszter nevéhez fiiz6d6 dualisztikus valldsrendszernek a hívei lettek volna, Igaz, hogy a magyar nyelvben kétségtelen nyomai maradtak fénn az iráni műveltséghatásnak; de ezek a nyomok csak nagyon gyérek s nem egész ee A Ennélfog az iráni miiveltséghatdst nem tarthatjuk olyan erősnek, hogy föltehetnök egy val körökre kiterjedők lásrendszernek ezen az úton való átvételét. Lehetséges, hogy a mi ármányos szavunk alapszava a perzsa Áharman (későbbi Áhriman) átvétele, (44) de nem kell cInonE séggel azt lehet következtetni, hogy a méltóság neve igazában gyila volt. Történetíróink e szót gyulává modernizálták, s nem is lehetetlen, hogy némely Gyula helynevünkben ez a régi méltóságnév maradt fönn. körülbelül a későbbi nádor és országbíró hatalma volt egyesítve, 40 azt hogy ezt a szót mint a egonosz szellem» vallási fogalom nevét vették át, mert az is könnyen megtörténhetett, hogy mint szidó vagy káromkodó szó honosodott meg. Ez az átvétel — ha ugyan nem véletlen találkozással van dolgunk — egyáltalában nem szolgálhat annak a bizonyságául, hogy a régi magyarok a parszizmus hívei voltak.
