Stranica 45 [45]
OCR
"Leginkább az arabokkal kereskednek. Az a folyó, a mely a magyaroktól jobbra csik, a szláv területtel határos s onnan a kazarok tartományába folyik s az ezen két folyamnál nagyobb. A magyarok tartománya fás és tavakban bővelkedő. Földjük vizenyős. A szlávok felett fenhatóságot gyakorolnak, reájok szüntelenül terményadókat rónak ki 8 őket rabszolgi A magyarok tűzimádók. A ghuzokat, szlávokat és oroszokat meg-megrohanják s azoktól rabszolgákat hoznak, kiket aztán a rumi (görög) birodalom területére hurczolnak és ott eladják. A magyarok bátrak, jó kinézésűek és tekintélyesek. Ruházatjok színes selyem szövetből készült, fegyverzetük ezüsttel bevont, fényt kedvelők. Gyakran rontanak a szlávokra. A magyaroktól a szlávokig tíz napi járó föld van. Szláv földön van egy város, melyet Danitetnek neveznek. A magyaroknak oly ha assigi szokásuk van, mely szerint, midőn házasodnak, nászajándékot hoznak. A nő minősége s marhákban álló vagyona szerint a nászajándék majd több, majd kevesebb lehet; az ajándékot elhozván, a hajlék (illetőleg sátor) előtt letelepednek. A leány atyja a vőlegény atyját házába vi zeti, s a mije van menyétbőrökben, nyusztprémekben, evetbőrökben, ezoboly en, (neki) megmutatja, tíz prémes ruha ékében, (a melyeket aztán) egy sz ért őnyegbe göngyöl (?) s a vőlegény atyjának lovára tha kiséri. Ezután minden, a nászajándékhoz tartozó tárgyat köt, s őt emígyen házá számba kell venni, a mely ajándék marhából, pénzből és bútorokból áll. Mind (ezt) neki küldi a vőlegény. Ezek befeje: ik. zésével a leányt a házba hoz; A szlávok. «A besenyők és szlávok közt tíz napi volság van, de járt út nincs, források onban bőven vannal ; mindenütt sűrű ). A szláv tartomány lapályos erdőkkel borított. Legtöbben az erdőkben laknak. Szőllőhelyeik s gabonájuk nincsen. Vannak faedényekből álló állvá nyaik és azokban igen sok mézök van; megesik, hogy egy méhkaptárból ötven, hatvan, sőt száz men nevű mérték súlyú méz kerül ki. Disznóikat pásztorolják s ép úgy vannak disznójaik, mint juhnyájaik. Ha valaki meghal közülük, elégetik; ha feleségeik halnak meg, úgy a feleségnek kezét s arczát tk ssel megsebesitik, A mikor a halottat megégetik, következő nap ismét eljönnek, az (égés helyéről) hamvat visznek s azt egy edénybe teszik s egy magaslaton helyezik el, s a halál után egy évre. . »
