Stranica 40 [40]
OCR
mes család sarjadéka volt, a kit a hős király elestekor a svéd hadsereg legkitiinobb tábornokának tartottak, Vitézségiiknek újra tanújeleit adták X. Károly idejében Lengyelországban, a hol egyebek közt az történt, hogy ötszáz finn dragonyos Tykocz várában magát és az ostromló ellenséget a levegőbe röpítette, A lengyelországi hadjárat idejében (1656) az oroszok megint berontottak Finnországba, A finn hadseregből, a mely ez időtájt körülbelül 20,000 főre rúgott, alig néhány száz ember volt otthon, azért Viborgban a polgárok és a deákok is fegyvert fogtak, s a megyék határait parasztok védték; így sikerült az oroszok előnyomulását megakadályozni. Kakisalmi várát, a melyet meglehetős nagy ellenséges sereg zárt körül, vitézül védte finn kapitánya, Benedek-fia Olaf. Savo és Kajaani megyében a parasztok maguk verték vissza az ellenséget. XII. Károly vezérlete alatt 1700-ban Narvánál tüntették ki magukat a finn vitézek. A 40,000 emberből álló orosz hadat a hős kirdly teljesen tönkre verte az ő 8500 fényi kis seregével, a melynek körülbelül a fele finnekből állott. Valamennyi orosz tábornok foglyul esett; az egész tábori fölszerelés, a hadi pénztár és az ágyúk a győztesek kezébe kerültek. «Volt még azután is viadal akárhány (hogy Arany Jánossal szóljak), hiszen Finnország a XVIII. században jóformán folytonos hadakozás színtere volt, A XIX. század elején is vitézül védték magukat a finnek az oroszok ellen, s akkori haditetteiket szépen megénekelte nagy költ Runeberg. (6) A tulajdonképpeni finneken és a karjalaiakon kívül más finn törzsekről, nevezetesen az észtekről és a lívekről is tudjuk, hogy hareziasak voltak, Az egykorú Lett Henrik «Origines Livoniae sacrae et civilis» czímű munkájában részletesen leírja harczaikat, a melyeket a XIII. század elején a hódító németekkel, a lettekkel és egymással vívtak, s a melyeknek ő többnyire szemtanúja volt, A lívek nehezen hódoltak meg és többször föllázadtak. A k legkiválóbb Kaupo volt, a ki 1217-ben az észtek ellen küzdve esett el. Az észtek, a kiknek 52 váruk volt, igen makacsul védekeztek. 1209-ben a letteknek Beverin nevű; várát ostromolták. 1219-ben egyik főembez rük, a szakalai Lembit az oroszokkal szövetkezett a német hódítók ellen, úgyhogy a kardos vitézek vezére, Albert pűspök kénytelen volt I. Valdemár dán királyhoz fordulni segítségért. (7) 1241-ben Nevszkij Sándor vezetése alatt ismét több törzs egyesült a német lovagok elleni hadjáratra, s köztük voltak a karjalai, a Ladoga-melléki és az ingriai finnek is. (8) A XII. és a XIII. században több pápai írat ís megemlékezik azokról a támadásokról, a melyeket némely pogány finn tői zsek (a karjalaiak, az ingriaiak, a vótok) és a lappok a kereszténység ellen intéztek. IX, Gergely pápa 1230. február 9-én kelt iratában meghagyta az upsalai érseknek és Mitsu preökdk hogy az egyházból való kizárás terhe alatt tiltsák a Aaa meg az összes keresztényeknek, hogy ne aheccct ik faur vert és vasat, nehogy a keresztény hitet a az említett p Svédországhoz közel eső vidékeken ismét! kiírtsák. (9) A mordvinok, a kik most békességes földművelők és méhészek, egykor nagyon hareziasak voltak, A mi Julianus dominikánusunk, a ki 1236-ban átutazott a földjükön, annyira kegyetleneknek festi őket, hogy semmibe sem veszik azt, a ki sok embert meg nem ölt; mikor az úton járnak, mindazoknak a fejét, a kiket megöltek, maguk előtt vitetik, s mennél több az ilyen diadalmi jel, annál nagyobb az illetőnek a becsülete; az emberi koponyákból ivóedényeket készítenek s legszívesebben azokból isznak; a ki még nem ölt embert, annak nem szabad megnősülnie. (10) Herberstein báró fönnebb idézett munkájában azt mondja iszok s a rabló tatávisszaverték, (11) Ugyanazt mondja Guagnino Sándor is «Sarmatiae Evropeae description czimii róluk, hogy kitünő rokat gyakran _ vitézül b 9 teltek a hódítók közé beosztva kegyetlenül öldösték a pogány észteket. Főbb embereik közül többnek a neve van följegyezve; a kájá (1578) és annak a bizonyságául, hogy a nyilazásban mennyire ügye sek, félemliti, hogy az értékesebb bőrű vadállatokat orron lövik, nehogy a bő
