Oldal 29 [29]
OCR
De hagyjuk el a képes beszédet. A tulajdonképpeni történelem az első írott adattal kezdődik. Hanem azért az sem marad előttünk teljesen rejtve, a mi annaka miről semmi félmert az anthropologia, előtte volt és történt, jegyzés sem fiól ; az ethnologia, az archacologia és a nyelv= ree alh sa gUSES sereg adatot a történelem előtti korból, s ez adatok j6 része még hitelesebb is, mint egynémely régi írónak ránk maradt mily szorgosan járt ís utána, nem sikerült arról a vidékről való embert találnia, a kivel magyarul tudó szolgája beszélhetett volna. A XVII. század második felében Fogel Márton hamburgi orvos, az éleseszű polihisztor fölfödözte, hogy a magyar meg a finn ésa "lapp: nyelv között rokonság van, s ezt = fsekkeleés kezeti párhuzamokkal EZTET Körülbelül ugyanaz időtájt egy másik kiváló A nélkül, hogy a többit kisebbíteni akarnám, bátran kimondhatom, hogy az emlitett tudományok között a nyelvtudomány az, a mely a legtöbb adatot szolgáltatja, és a leghitelesebbeket ; s hozzátehetem még, hogy abban is fölötte áll a többinek, hogy adatai sokkal régibb korba nyúlnak amazokéi. vissza, mint Mármost fogjuk vallatóra a nyelvtudományt"és mondassuk el vele rendre, a mit a történelem előtti kor magyarjaíról tud. Z ELSŐ KÉRDÉS a magyar íg nyelv eredetének kérdése. Erre S egyes-egyedül a nyelvtudomány adhatja meg a feleletet, és semmiféle más tudománynak nincsen beleszólása, A nyelv pedig teljes h 1 megállapította, hogy a magyar nyelv finnugor nyelv; tagja annak a nyelvesaládnak, a melynek többi élő tagjai a vogul, az oftjak, a ziirjén, a votják, a cseremif, a mordvin, a finn és a lapp. Mindezek a magyarral együtt egy és ugyanazon alapnyelvnek, a finnugor pnyel ásai, újabb Már 1517-ben megan hate Rash Miechov András krakkói kanonok és orvos «Tractatus de duabus Sarmatiis» czímű művecskéjében, hogy az uralvidéki jugorok (—ugorok vagyis vogulok és oftjdkok) nyelve rokona a magyar nyelvnek, Herberstein Zsigmond báró «Rerum Moscovitarum Commentarii» ezimit munkájában, a melynek első kiadása 1549ben jelent meg, szintén megemlítette, hogy a juharok (vagyis az ural-vidéki ugorok) állítólag ugyanazon a nyelven beszélnek, mint a magyarok, de nem tudja, igaz-e, mert bár, a svéd Stiernhielm György is rájött a magyarnak a finn és a lapp nyelvvel való rokonságára, Valamennyi finnugor Strahlenberg Fülöp János állította és bizonyítgatta szóegyezésekkel «Das Nord- und Ostliche Theil von Europa und Asia» czímű munkájában, nyelv dsszetartozasat legelőj a mely 1730-ban jelent meg. Mi nálunk a magyar nyelvnek más finn ugor nyi való egyk Jánosnak «Demonstratio idioma Ungarorum et Lapponum idem esse» czímű munkajaval kezdődött, a mely 1770-ben jelent meg, s a melyben a magyar és a lapp nyelv rokonságát szóegyezésekkel és nyelvtani alakok egyezésével bizonyította, Sajnovics, bár nem volt nyelvtudós, egéfjen helyesen fogta föl a nyelvrokonsdgot. Művéből kitűnik, ha nem mondja ís ki határozottan, hogy ő a nyelvrokonságot nem a hanem a szabályos megfelelésben kereste ; s ez az, a mi nálunk sok iskolázott embernek máig sem fér a fejébe. A magyarnak és a lappnak a nyelve — mondja ő — rokon lehet a nélkül, hogy egyik a másik szavát megértené; mert ha e kettő hajdanában egy nép volt is, annyi század óta teljesen el lévén egymástól választva, mind a lapp, mind a magyar nyelvnek meg kellett változnia; hiszen azt csak nem tehetjük föl, hogy mind a kettő megállapodott úgy, a hogy az egység korában volt, vagy hogy mind a kettő teljesen egyenlően fej tovább és ugyanazon változásokon ment át. Sajnovics «Demonstratio»-jat 1799-ben Gyarmathi Sámuelnek «Affinitas linguae Hungaricae cum linguis Fennicae originis grammatice demonstrata» czímű munkája követte, a melyben az osztják nyelv kivételével már az egész finnugorságot egybe
