Oldal 24 [24]
OCR
Egész irodalmi működésében nincs mű, a melyik annyira elfogulatlan volna, mint épen ez. Sőt -noha a többi is érdekes és becses — ez az, a mely az akkor még irástudatlan szomszédos népek történetének feljegyzése miatt a legnagyobb érdeklődés, a legmélyebb kutatás és legszigorúbb bírálat tárgya volt, Nem ment a hibáktól, de Bury kimutatta, hogy ezek részben a munka befejezetlenségének, részben pedig forrásainak rovására irandók. A szerkesztés éveken át folyt, kétségtelenül már 948 julius 15-ike után kezdődött, mert Romanost ismételten néhainak mondja és el kellett tartania 952-ig, mert a 45fejezet erről az évről (6460.) van keltezve. Ez alatt az idő alatt ismételten átdolgozták. Ez az oka, hogy a 948--949-ben írt 29. és a vele együtt keletkezett 3136. fejezetek közé belekerült a 950 előtt nem keletkezhetett 30. fejezet, a mely Csehországról már felemlíti, hogy császári fenhatóság alatt áll. Ez az oka, hogy a 948 49-ről datált 27-ik fejezet elé a 26-ikba oy események kerültek, a melyeket nem jegyezhetett fel 949. szeptember vége előtt, mert azok az ekkor Konstantinápolyba érkezett Liutprand tudésitdsain alapszanak. Ebből magyarázható meg az arab tudósítások Az anyaggyűjtést pedig Konstantinnál nem úgy kell érteni, hogy kiírt egy csomó régibb adatot Mert, noha fordulnak elő ilyes átvételek is, a császár mindig arra törekedett, hogy lehetőleg közvetlen értesülések nyomán írjon, S bár némely szóbeli forrásai útján, különösen Itália történeténél, hibák: a néphagyomány mondai eltolódásai is csúsztak be művébe, ép az adja meg ennek rendkívüli becsét, hogy az anyag javarészét követségek útján szerezte be, Igy jutott Liutprand tudósításaihoz; ezen a réven szerezte a magyarokra vonatkozó adatokat is. Emlit egy görög követséget, a mely őseinket már az új hazában kereste fel, s a melyről Gábor diák tett jelentést De még valószínűbb, hogy adatait a 948 950. közt Konstantinápolyban járt magyar Bulcsutól és Termatzutól, Árpád dédunokájától szerezte, Igy azután nemcsak vezérektől a közölt adatok, hanem forrása miatt is a honfoglalás korának legelső és legértékesebb kútfőjének tekinthetjük a császár e becses írását. Elmondhatjuk Rambaud szavaival, hogy IX —X. századi történetünk majdnem egészen elveszett volna, ha ez a mű nem marad korunkras, s hogy nekünk sa De administrando imperio az, am a keleti népeknek a Biblia vagy Herodotos, kelráknak három különböző sorozatának szerencsétlen összeolvasztása, a 21. fejezet időrendi zavara s némely események ismétlése is. Ez okok alapján következtette Bury, hogy a mű vagy 948 49-ben készült, de egyes részeit a következő években toldották be, vagy pedig, hogy az egyes részeket egymástól függetlenül készítették a 949—952. években s csak utólag illesztették össze. Minthogy azonban a császár a Bevezetésben adott fervet nem tartotta meg s ép azokról az országokról és népekről, a melyekről könnyen szerezhetett értesüléseket, (mint péld, Németországról, az oroszokról, a kozár birodalomról, Bolgárországról) nem szól, Bury a munkát sőt a szomszédos befejezetlennek tekinti. Eszerint a 949 952. években az anyag mindinkább nőtt a császár keze alatt, 952-ben egyszerre félretették, minekelőtte befejezték volna, "s a végső simitast soha sem is végezték el rajta. a Caesar, a germá meg Tacitus». Legbecsesebb kézirata a párisi nemzeti könyvtár 2009. számú, X. századi codexe, (melyből hasonmásokat közlünk); de e mellett még két codex őrizte meg: a párisi 2661. számú és a vatikáni u, n, codex palatinus, Magyar adatokról: Basilios császár származásánál a magyarokkal való első érintkezésről, a bolgár háborúról és az új hazából a birodalom ellen intézett két első kalandjukról tudósít még Georgius Monachu: folytatása is. Ez a mű a 963 969. évek közt kelet kezett, de czélja eredetileg nem Georgios művének folytatása volt. Irányzatára is különbözik tőle, mert mig Georgius főkép yek iránt érdeklődött, a folytatás politikai jellegű. Tulajdonképen egy loegyházi i gothetának önálló, de elején megcsonkult munkája, a melyet a különböző változatok
