Stranica 20 [20]
OCR
nak is tartottak; ezt a nézetet azonban Köhler megczáfolta, A másik kiváló író, a kit Ottó korának fénye s a császár hatalma lelkesített az írásra: Widukind, a corveyi barát, 967-ben fogott szász történetének megírásába, mekkel A folytonos kalandozások révén különben ennek, sőr a későbbi kornak régibb időkre is visszatekintő aking vei (Annales AlemanTi nici, Laub ses majores, So uere Tics CorISIS Hildesheimenses, Quedlinburgenses, k Einsidi Bertiniani, lyet később a nem szász is kib. casinoi monostornak a XI. század végéről ített. A teljes mű legjobb kézirata a származó 289. számú codexe, Nem ír olyan könnyen, mint Liutprand, s noha classicus tudását ő is érvényesíti, stilusa messze elmarad a cremonai püspöké mögött, Nincs meg benne Liutprand éleslátása és diplo matiai jártassága sem. Munkájának ki nös érdekességét az írónak mindenütt átLamberti, 5. Vincentii Mettensis, Lupi profospatarii, Palidenses) és krónikái (Benedicti, Johannis Diaconi, Herimanni Augiensis chron., Ruotgeri Vita Brunonis, Chron. Ehbersbergense, Montis Casinensis) is tele vannak a magyarokra vonatkozó adatokkal, a melyek azonban csak a kalandozások chronologiájának megállapítására hafnálhatók, vagy egy- -egy esemény részleteiről csillámló erős fajszeretete, pogány szász nemzeti érzése adja meg. A magyar események leírásában azonban nem vetekedhetik Liutpranddal. Bár egyes elbeszélései igen részletesek, s a 955-iki augsburgi ütközetnek ő a legfontosabb forrása; s habár más adatai, mint a dalemincz hadjáratok, a magyar vezér elfogatása 924-ben és Henrik óvóintézkedéseinek leírása — nagy becscsel is bírnak: adatait mégis szigorúan Mert Widukind itt is szász és honfiúi érzése nem engedi, hogy a maellenőrizni kell. gyarokról kedvező dolgokat jegyezzen föl. Nála a magyarokat mindig legyőzik, csak egyszer kényszerülnek a bajorok velük fegyverszűnetet kötni, Ez az elfogultság a többi nyugati írót is jellemzi, Liutprandnak is pokoli ordításuk cseng fülébe, Még versekben is elsirtak pusztításaik fölötti kesergéseiket, (PL Versus Waldrammi ad Dadonem.) Borzalmas fellépésük hatása alól nem tudtak szabadulni, s a sötét színezésben nem ritkán lehetetlen mt galleni Krónika (Casus S. Galli) pusztitdsaikon kívül egy oly esemény emlékét is meg vonásokat is alkalmaztak, Pedig a; S: őrizte, a mely más, és épen nem borzalmas oldalukról jellemzi őket. Ez a félkegyelmű Heribald kalandja, Igaz, hogy ez a kútfő egy századdal későbbi, de Ekkehard a szavahihető helyi szóhagyományon kívül kétségteleniil felhafndlta a monostor régibb följegyzéseit is. Egyetlen, XII. századi kéziratát ma is a szent-galleni monostor őrzi. (915. sz.) bbek Flodoardnak a francziaországi kalandokról, a Gerhardi Víta S. Oudalrici-nak az augsburgi ütközetről és a Gesta episcopum Camerak Cambray el szóló helyei, Némely tudósok azonkívül még a XVI. századi humanistara: Aventinusra is hivatkoznak, a ki mar a magyar krónikát is hafnalta. De az ő késői korban máshonnan átvett adatait csak óvatosan használhatjuk. ISZTÁBB, elfogulatlanabb szemmel néztek, magasabb miiveltségok következtében találóbban és jobban jellemeztek azok a népek, a kikkel a magyarok még a Fekete-tenger melléki rónaságokon laktuk idejében jutottak érintkezésbe, Az itt kavargó, forrongó, pusztuló és alakuló népekre a két szomszédos, magas műveltségű kulturakör: az arab, (perzsa) és a görög iparkodott hatalmát, vagy legalább befolyását kiterjeszteni. Az ekkor már a kalifaság fenhatósága alá tartozó Perzsia még a szasszanidák idején kezdte el ezt a politikát a Káspi- és Fekete-tenger északi partvidékein lakó népekkel szemben, S ha J. Khozroesz Anusirván (531—578) betőréseik ellen Derbendnél fallal is védelmezte birodalmát, a békés érintkezést annál inkább ápolták; a perzsa kereskedők szívesen és elég sűrün vitték kelendő drága szöveteiket és szönyegeiket
