Stranica 18 [18]
OCR
ban előkelő helyen álló évkönyvek azonban eljutottak Bajororszdgba is, és itt Regensburgban (897-ig), majd a nieder-altaichi monostorban találtak folytatókra a gor-ik ribus libri indolem cognoscere possis. Anyagat olasz könnyedséggel adja elő, pletykázik és tréfalédzik, majd átvett és eredeti ver: seket győnyörködteti olvasóját és költött évig. A magyarokról már a r folytató megemlékezett: 892-nél morva fed járatuk révén, majd 894-nél pannoniai rablóhadjáratuk alkalmával, míg a 895. és 896. éveknél ismételten elbeszéli a bolgár hadjáratot és Etelköz elpusztítását. Ehhez azután az altaichi író még 899-iki itáliai kalandjukat, 900-iki bajorországi kalandozásukat, és a gor. évnél a karantán határok pusztítását fűzte hozzá. A folytatást is megőrzött legértékesebb és legrégibb kézirat, a kilenczedik század végén vagy a tizedik legelején írt nieder-altaichi ma a lipcsei városi könyvtárban őrzött — codex. Egy fél századdal később J. Ottó császárnak nagy hatalma s a császárság fényée két igen érdekes egyéniégnek (EDS kezébe a tollat, a kik az bt ból, egységes alkotású munkát akartak írni, s a nek feleleven kiknek magasabb írói tehetségük is volt. Az egyik Liutprand, előkelő longobárd nemzetség sarja, paviai diakon, majd később cremonai püspök. Történetíróvá diplomatiai működése képezte. Hugo olasz király oldalán, majd Berengár és neje Willa üldözései folytán Ottó udvaránál is működött, és két ízben ís járt a bízánczi ad szereplői szájába. Büszkélkedik nagy műveltségével s a classicusokból és középkori írókból vett helyekkel, majd görög szavakkal tömi meg munkáját, melynek fitogtató stilusa sok helyütt bombasztikussá válik. Kárörvendő és hízelkedő ; sértett Gnérzete valóságos önkívületbe hozza. De minden félszegsége mellett ís jól jellemez; igaz, hogy bizonyos fordulatok a hasonló helyzetek jellemzésénél_mindig is métlédnek. Éles látású, széles látóköi ezért itéletei helyesek és élczelődései is találóak. Forrása ugyan főleg a szájhagyomány, s néha kissé hiszékeny is; de diplomatiai jártassága képesítette rá, hogy adatainak utána ís járjon, Kétségtelen, hogy a magyarokra vonatkozó adatainak nagy részét ís hallomás révén szerezte ; bár Pavia ostrománál irott forrása is lehetett, mert pontos dátumot ad, a mi különben nem szokása, Nehány apróbb helyen kívül bővebben ír: a morvák elleni küzdelemről, az első augsburgi csatáról, a brentai ütközetről, a merseburgi , a 921-iki itáliai kalandról és Pavia elpusztít vereség sáról, S noha Dündliker és Müller épen magyar adatainak szavahihetőségét erősen megtámadták, velük szemben is el isl ismernünk, hogy — eltekintve udvarnál fontos a kö; édektől, a melyek ugyan ban. Kö é k és Ottó uralkodásának történetét is megírta; fő- és bennünket leginkább érdeklő műve azonban az: Anta podosis. Már ez a czím is elárulja ir nak bosszúszomját és lángoló gyűlöletét, a melyet ellenségeivel, különösen Berengárral és Willával szemben el nem titkol, sőt az izléstelenségig tilhajt. Művér a 956-ban Ottó udvarában járt Recemund elvirai püspök felszólítására a 958 962 évek közt írta. Kortörténetet akart írni, saját korának megírását azonban püspökké történt kinevezése következtében nem fejezhette be s műve csonka maradt. De így is igen érdekes és becses alkotás. Köpke azt írta róla: sunt ei mores et indoles scribendi quasi fundamenta, ita ut e libro mores auctoris, e moa eltekintve foahd ceversehicl co nehanj meander er től — mindig alapos és helyes értesitéseket használt fel. Részleteinek hitelessége mellett szól, hogy többször még a vezérek neveit ís ismeri (Bugat, Dursac, Taxis, Salard); a viszonyok helyes ismeretéről tesz tanúságot, mikor a színlelt futás, a hirtelen támadás és az erős nyilazds veszedelmeit jellemzi, és mikor a merseburgi űtközetnél kiemeli, hogy a győzelem a német hadsor tömör ősszetartásának volt köszönhető. Legrégibb kézirata, — melyből hasonmásunk is való, — a müncheni kir, könyv tár 6388. számú, még a X, századból szá! mazó codexe, melyet Liutprand kezeírásá
