Stranica 15 [15]
OCR
nult fel, hogy a más véleményen lévőkkel lándzsát törjön, Németek, flávok és oláhok is beleszóltak a nagy tollharczba, a melynek 1827-ig terjedő történetét Sebestyén Gyula külön kötetben ismertette. Kercselich, Kollár Ádám, Pray, Katona, Schlőzer és Engel a legfényesebb nevek ebben a vitdban, De senki sem foglalkozott a kérdéssel oly behatóan és oly szeretettel, mint Cornides Dániel, a kinek «Vindici író Béla király jegyzőjének mondja magát; nem volt tehát Béla nevű királyunk, a kinek udvarában ne keresték volna a titokzatos írót, Ma már a szaktudósok között csak III. és JV. Béla korának vannak harczosai, III. Béla mellett foglalt állást Mátyds Flórián, Pauler Gyula és Sebestyén Gyula, Álláspontjukat főleg a bécsi cs, és kir, udv, könyvtárban őrzött kézirat (514 sz.) fi fi mai napig is alapjai az Anonymus-kritikanak, Ujabban különösen Mátyás Flórián, Marczali, Pauler és Sebestyén kutatták a kérdés rejtett oldalait, ismét felelevenítve a régi harczot. Korábban hitelérél is nagyon eltérők voltak a vélemények; ma azonban legalább erről a pontról megállapodott itéletiink van, Az író sokkalta tudákosabb, sokkal inkább szereti a lehetetlen etymologiákat, semhogy a honfoglalás való eseményeinek feljegyzését várhatnók tőle, A párisi egyetemen jártában Dares Phrygius és a divatos Nagy Sándor életrajzok rabja lett; maga is írja, hogy ezeket akarja utánozni, s a gondos kiderítette, hogy egész ‘jellemzéseket vett át tőlük. A honfoglalás magyar vitézei a trójai görög harczosok chitonjaban! Tudós létére más írókat is felhasznált, Csak a magyar eseményeket nem vehette onnan. Ezek részben olyan forrásra vezethetők vissza, a melyet a régi magyar krónika ís használt. Számos rokon hely és szószerinti összhangzás árulja el ezt. Leginkább pedig, hogy a Reginótól kölcsönzött adatok csakis egy ilyen közös forrás feltevésével magyarázhatók meg, Minthogy azonban ez a forrás korántsem szolgáltathatott Anonymusnak elég adatot, bizonyos, hogy az annyira leszólt meséket, a mondai anyagot sem vetette meg. Ezek a mondai elemek adták meg a mű tulajdonképeni jellegét. De természetes, hogy ezen a réven későbbkori elemek is jutottak belé, részben olyanok, melyek saját korára vetnek fényt. Így jutott ahhoz a bizonyára nem vágyott dícsőséghez, hogy ma nem a honfoglalás történetíróját, hanem inkább későbbi állapotok vázolóját látjuk benne, A legnagyobb vitára kora adott okot, Az rthographiájával, a magyar ragos személynevekkel, (melyek később már nem igen fordulnak elő,) és néhány kifejezéssel okolják meg, melyekben szintén e kor ismertető jeleit látják, Velük szemben Marczali Henrik IV. Béla kora mellett foglalt állást, különösen az előadásnak állítólag a tatárjárás szolgáltatta analogiái alapján Ezek az ellentétek nyilvánultak meg az író személyének keresésénél is. De az így támadt vitába beleszólt még egy más körülmény is: egy olvasási eltérés, hogy vajjon a mű díszes kezdőszava, a rövidített Pdictus, praedictusnak, avagy Pdictusnak, azaz: fentnevezettnek vagy P, nevűnek olvasandó-e? Marczali a JV. Béla korabeli Pous mestert vélte a Pdictus-ban fölfedezni, Pauler III Béla Pál nevű kanczellistáját, Sebestyén pedig Adorján mestert, a későbbi erdélyi püspö Bármint legyen is, Magyarországon századok választották el a krónikásokat a hon foglalás eseményeitől. Még csak közel egykorú feljegyzéseink sincsenek, Mert hosszú időnek kellett eltelnie, mig az idegenből jött kultura s az ennek élén álló írástudók a pogány hagyományokkal annyira megbékéltek, hogy tollukkal a X. század eseményeihez is hozzá merészkedtek nyulni. YUGATI szomszédaink azonban már a honfoglalás idejében is élénk irodalmi életet éltek, s úgyszólva minden nevezetesebb monostornak megvolt a maga külön írója, a ki helyiérdekű vagy egy-egy hatalmas pártfogónak, esetleg magának a császárnak parancsára — bizonyos tekintetben hivatalos jellegű feljegyzéseket vetett papirra. Nem diplomaták és többnyire nem is írói lángelmék, hanem hű
