Stranica 14 [14]
OCR
a Bécsi Képes Krónika interpolatióiban megőrzött krónikának az 1152 1167. évekre vonatkozó folytatólagos részét, bár kétségteleniil . élénkségétől megfosztott, részleteit mellőző kivonatban. Munkájának kilencz kézirata ismeretes, Wolfenbiittelben (herczegi kvt.), Münchenben (kir, kvt. Cgm. 112, és 331.) és Bécsben (udv. kvt. 2866. és 2919.), két-két, Pozsonyban (ev. lyc. kvt 549.), Heidelbergben (egyet. kvt. Pal. Germ. 5.) és Borofléban (egyet. kvt. R. 304-) egyegy példányát őrzik. Rimes Krónikája mar a német fordítás alapján készült, de atcsillámlanak rajta a latin szöveg reminiscentiái is, Csonka kézirata, melynek két lapját közöljük, a bécsi cs, és kir, udv. könyvtárban van (3352. SZ.) Azután egy századig hallgat Klio, mignem Mátyás udvarának humanista környezetében nemzeti krónikánk is új életre kelt. A Karai László budai prépost és alkanczellár pártfogásával működő első magyarországi nyomdának elsőszülött munkája a Hess András által gondosan sajtó alá rendezett Budai Krónika volt. Alapja a Nagy Lajos korabeli rövidebb szerkesztés, melyet azonban Hess már stilárisan átdolgozott, s a melyhez Küküllei János Nagy Lajosról írt életrajzát s a Mátyásig uralkodott kirdlyok rövid történetét is hozzá fűzte. Ezt másolta le azután a Dubniczi Krónika (Nemzeti Muzeum Cod. Lat. Med. Aevi. 165.) valófinüleg Drágffy Bertalan megbízásából 1479-ben dolgozó írója is, noha eredetileg a Bécsi Képes Krónika másolásába fogott, Mindeddig a Nagy Lajos korabeli rövidebb szerkesztés volt az elterjedtebb; ennek kivonatai maradtak meg abban a szerkesztésben is, melyet a rövid váradi és zágrábi krónikák tartottak fenn, és abban a másikban, a melynek kéziratait Bécsben, Miinchenben és Zágrábban őrzik, - mignem Turóczi a Bécsi Képes Krónika szerkesztését származtatta át az újabb írók munkáiba. De úgy Kézai krónikája, mint a Nagy Lajos korabeli szöveg összes szerkesztései, már egy régibb krónikából merítették anyagukat. Ez a közös ősforrásuk pedig közvetlenül Kézai kora előtt, V. István idejében zár It, Bizonyítja ezt az is, hogy a külföldi jövevények (advenae) felsorolásánál a nemzetségeknek e korban szereplő tagjait említi, s hogy már a kevéssel előbb készült Gellért-legendát is | ál E következtetéseket csak erre az V. István korabeli forrásra vonhatunk ; noha kétségtelen, hogy már ez is több részből alakult, Önálló alkotás pl. a húnhistória, a melyet szintén ebben az időben olvaszthattak krónikánkba ; azonkívül a magyar részben is megállapíthatunk egy, még a XI. században keletkezett szakaszt. Ezt a régi krónikarészt használta Béla király névtelen jegyzője (Anonymus), Richardus és Albericus is. Anonymusnál a legkésőbbi adat J. Endre korára utal, Még pontosabban igazít útba Albericus, mert 6 1047-ig hafnalta forrásául ezt a krónikát. E szerint annak J. Endre uralkodásának elején kellett megszakadnia, a mit különben a krónika forrása: az altaichi évkönyvek is bizonyítanak, mert ezeket krónikánk viszont csak az 1046-ik évig aknázta ki. Hogy már most a vándorlás s a honfoglalás korának adatai melyik korból valók, részleteiben nem állapítható meg. Az V. István korabeli krónikaíró jól olvasztotta össze a különböző szerkesztéseket, s így kétségtelenül ezt a szakaszt ís átdolgozta, hiszen Scythia Justinusból kölcsönzött leírását is valószínűleg innen ültette át a húnhistória elejére. Lehet, hogy a húnhistória még több átalakítást is szükségessé tett. Különben, minthogy az anyag mondai, tulajdonkép inkább csak arról lehet szó, hogy a mondának milyen korbeli alakját Grizte meg, Hiteles feljegyzések még nem voltak, s így az írók csak a hagyományból meríthettek. Hiába akart Kézai «veritatem imitari>, s hiába szólta le Anonymus «a parasztok hazug meséit és a ioculatorok csacska énekeit», — a hagyomany beklydit lerdzniok nem lehetett. Anonymusnak. a honfoglalás bőszavú leirdjanak sikerült ez legkevésbbé. Műve, melyből több oldalt hasonmásban is közlünk, a költészet és való zagyva vegyüléke, valóságos Eris almája lett, s a mióta 1665-ben az ambrasi gyűjteményben megtalálták, folyt a vita hiteléről, koráról és az író személyéről szakadatlanul, Egész sereg író vo
