Oldal 13 [13]
OCR
ha Kézaiból bővített — azt az éleslátást, hogy az Annales Altahenses mellett még más Kézai által használt, de meg nem nevezett forrásokat, mint Justinust és Regiínót ís, felkutassa s ezekből a Kézainál röviden tárgyalt helyeket kibővítse, a hibákat helyreigazítsa, a nélkül, hogy e forrásokat más helyeken is használná, mint a melyeken Kézai ís használta? Ennek a Nagy Lajos korabeli szerkesztésnek legbecsesebb és legrégibb fentartói a mai napig is kiadatlan, a bécsi császári és kirdlyi udvari könyvtárban őrzött, elején kúlt XIV. századi Acephal d (545. sz.) és a hajdani tulajdonosáról Sambucus-codexnek nevezett (3374.), csak XVI. századi kéz írásában megőrzött krónika. Kétségtelen, hogy a bővebb szöveg nem származhatott Kézai kibővítése útján, és Kézai sem származott közvetetlenül a bővebb szöveg kivonatoldsa útján, mert hiszen néhol viszont ő őrzött meg eredetibb változatot, Határozottan állíthatjuk, hogy annak az ősforrásnak, melyet mindketten hafjnáltak, nagyon közel kellett állania a bővebb szövegezéshez. Mert a Kézainál elforzult helyek a bővebb szöveg megfelelő gesen átalakította az eredeti Nagy Lajos korabeli szerkesztést, A régi előszót új pathetikus előszóval, a régi genesist, mely a hamita eredetet vallotta, új, ez ellen polemizáló, jáfetita eredetet hirdető, Hieronymusra és Josephusra támaszkodó genesíssel cserélte fel. A" magyarok bejövetelének dátumát is másként írta, de átvéve a hamita leszármazási táblát, kétségtelen bizonyítékát adta annak, hogy a hamita nézetet valló krónikáink eredetibb alakot öríztek meg. Legbecsesebb átalakítása, hogy a régi szövegbe beolvasztott egy egykorú és közel egykorú feljegyzéseket tartalmazó ígen becses krónikát, a mely már az J. Endrétől Szent Lászlóig terjedő korra is szolgáltat néhány becses adatot, innen II, Gézáig pedig megbecsülhetetlen anyagot tartalmaz, Szerkesztésének újabb másolatai ís maradtak fenn, így az 1462-ben befejezett Telekicodex (Magy. Tudományos Akadémia könyvtár Lat. Cod. 4-r. 12. sz.), a XVI. század elejéről származó Béldi-codex (egri érseki könyvtár), és a Kaprinai és Csepreghy által lemásolt váriánsok (amaz a budapesti egyetemi, emez a marosvásárhelyi Teleki helyeiből rendesen 3 mert, a hol a szövegek jorrdéukka] összehasonlíthatók, a szöveg mindíg igen közel áll az eredeti forráshoz ; végül pedig, mert oly helyeken, a hol a közös ősforrásnak még egy átírója (Anonymus) maradt fenn, a bővebb szöveg ezzel is rendkívüli hasonlatosságot árul el. Nagy Lajos fényes udvara, az olasz hadjáratoknak a műveltségre gyakorolt mély hatása föllendítette az írás-mesterséget; a daliás idők. fölkeltették az érdeklődést a nemzet története iránt, s az itt említett krónikaszerkesztésnek néhány év alatt sok -átalakítója és folytatója akadt. 1358-ban írták azt a fényes codexet, a bécsi cs. és kir, udvari könyvtár egyik féltett kincsét (405), a valószínűleg franczia mester kezétől gazdagon minidlt Bécsi Képes Krónikát, melyből nemcsak több nagyobb képer közlünk, hanem, a melynek remek kis király-képeit is felhasználtuk e mű ékítésére. Fényes kiállításán ki azért is nevezetes, mert már lényeárban); az egy Kaprinai-codex kívé telével magának a Bécsi Képes Krónikának másolatai, mert mint ez, ők ís a mondat közepén: guatenus szóval szakadnak meg, ép úgy, mint e szerkesztés Miinchenben őrzött kivonata is. (Királyi kvt. Cod. 5309.) Hasonlóképen ebből a korból, a XIV. század közepéről való a Nagy Lajos korabeli szerkesztés egy kivonata ís, a pozsonyi káptalan könyvtárában őrzött ú. n. Pozsonyi Krónika (84. szám), melynek érdekes részei az 1240-től, de különösen 1290 és 1318 évek közti időszakban előforduló betoldásai, a melyek délvidéki s a Csák nembeli Ujlakiakkal szoros összeköttetésben volt írót sejtetnek. Ekkor (1358 és 1369 közt) fordította le a magyar krónikát német nyelvre, a kor egy ünnepelt német dalosa : Mügeln Henrik is, a ki azután latin nyelven is versbe szedte a szöveget s Rimes Krónikáját magának Nagy Lajosnak ajánlotta. Német fordítása felületes, sokat ki is hagyott, de fentartotta
