OCR
Mesélj az asszisztenciával/tanulással töltött évekről, hogy élted meg a fejlődési szakaszt? Nagyon jó évek voltak! Hala az égnek nagyon jó helyen voltam! Tombor Zoli a mesterem. Kemény kezű, jó látással rendelkező ember, aki azóta bejarta a fél világot Milánótól New Yorkig, ahol most is él. Jó csapat is volt körülötte, élmény volt részt venni az alkotásaiban. Megismertem nála a fotózás menetét, világításokat tanultam, műtermet vezettem, retusáltam, intéztem ügyes bajos dolgait is. Így tanultam bele a szakmába, ami nem csak a fényképezőgép nyomkodásábáól áll, sőt igazából az a legkevesebb, az az elenyésző rész, ami fixálja azt akemény csapatmunkát és szorgalmat, ami a kép létrehozásához szükséges. Zolinál is fontos része volt a munkának a kommunikáció, néma fotósnak modell se érti a szavát, meg ugye ott a stáb, tudnod kell mit kérsz tőlük, picit fodrásznak, picit sminkesnek kell lenned; tudd mi a tusvonal, a szájhangsúly, a krepp és a magascopf nem is beszélve a kliensről, a velük való kommunikáció hihetetlen fontos része az egésznek, hisz a képeidet el kell adnod, nem elég őket elkészíteni. Badarság lenne azt hinni, hogy minden kliens komoly vizuális kultúrával rendelkezik és szó nélkül elfogadja azt, amit csinálsz. ,Az az alap, hogy tudsz fényképezni, ezzel sokan vannak így. Az, hogy eladod, na az a truváj!" - by Tombor. Ez az intelem az elsők közt hangzott el, amikor oda kerültem. De nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy megtanultam nála árat képezni is, és a mai napig tudom a tanácsát kérni. Persze mindenki más, és mindennek, minden feladatnak más