Page 118 [118]
OCR
tam például egy 100-as makró lencsét. Inádtam. Szuper fényereje volt, képstabilizátora, és elájultam a makró felvételektől. Egy társaságban megismerkedtem Herendi Gáborral, aki ceremóniamesterként dolgozott. Látta az egyik munkámat, és utána egyből ezt kérdezte: ,Andriskám, esküvőkön nincs kedved ezt kipróbálni?" Így hát megkértem, hogy vigyen magával olyan esküvőkre, ahol nincsen videós. Gyakorolni! Egy nyár alatt 18 esküvőn vettem részt, tanultam és próbálkoztam: milyen, ha befúj a mikrofonba a szél, miért fagy le a program vágás közben, milyen kapkodva dolgozni és milyen tudatosan, milyen hónapokig utómunkazni, amit senki sem lát... 18 esküvő után tudtam, hogy már megvan az út, amit kerestem. Azóta is ezen járok, járunk. Néhány év alatt kialakult, hogy hogyan filmezünk a StudingerFilmsnél, és hogy a Canon-forradalom után mit is jelent a videózás Magyarországon. Nagyon mást, mint régen. Én olyan szolgáltatást szeretnék nyújtani, ahol nem a technikai háttérről, kamerákról, lencsékről beszélgetünk az ügyféllel, hanem érzelmekről, hagyományokról, zenékről. Ahol a munkánk nem kelet-európai, hanem európai, és a munkánkat megbecsülik és keresik. Milyen szempontból kellett még fejlődnötök az évek során? A kezdők általában alábecsülik a munkájuk értékét, és csak akkor kezdenek reális áron dolgozni, amikor már kiégtek, vagy esetleg a könyvelőjük rájuk szólt. Pályafutásom elején éreztem, hogy a hazai piaci árak aránytalanul alacsonyak a videós szegmenst illetően, és ebben az is megerősített, amikor egy élvonalbeli horvát videósról, Roberto Balaskóról megtudtam, hogy külföldön majdnem annyiért dolgozik euróban, mint én itthon forintban. Az utolsó munkahelyem villamosmérnökként egy német cég volt, tőlük is sokat tanultam az árképzésről. Összességében a lényeg az, hogy nincs fontosabb a kiemelkedő minőségnél, a személyes jelenlétnél és az előre tervezett megújulásnál, inspirálódásnál. Az elmúlt években ráadásul Magyarország közkedvelt célpontja lett a külföldi pároknak, akik itt szeretnének összeházasodni. Itt a lehetőség: végre itthon lehet bizonyítani! Házhoz jön a külföld! Kikből áll össze a csapatod? A feleségem, Orsi a visual artist. Vétójoga van, kritikus szemmel nézi a videókat, és jók a megérzései. Az esküvőkön ő figyel a kommunikációra. Ő a jobb kezem. A kamera mögött legtöbbször én állok, illetve van egy asszisztensem, aki mindig egy adott témára koncentrál az esküvőn. Előre egyeztetek vele, és annak megfelelő hangulatú, témájú felvételeket készít. Milyen felszereléssel dolgozol? Számomra nem elsődleges a technika, a felszerelés. Nem hiszem, hogy minél jobb gépem van, annyival jobb lesz a munkam. Anno Canon Mark II-vel kezdtem dolgozni. Úgy gondoltam, hogy amíg az ügyfelek nem veszik észre a különbséget a régi és új felvétel között, addig nem váltok gépet. Meg voltam győződve, hogy 8-10 évig is tudom majd használni a Mark II szériát. De aztán annyira megtetszett a Mark IV néhány újítása — például az érintőképernyő, a fókuszkövetés —, hogy mégiscsak megvettem az új gépet. De azt gondolom, hogy a régiekkel is pont ugyanolyan jól lehet dolgozni. Mit tanácsolsz azoknak, akik most kezdik a szakmát? EI kell rendeznie magában mindenkinek, hogy az esküvőn való videózás mit is jelent. Hívhatjuk magunkat rendezőnek, operatőrnek, de attól még ez sosem lesz filmezés. Az alapvető munkánk nem más, mint dokumentálás. Egyszerű dokumentálás! A cél viszont az, hogy mesterfokon űzzük. Gyorsan kell dolgozni, és minél kevesebb felszereléssel. A kreativitás, vizuális ötletek mindennél többet érnek. Próbáljunk meg alkotni, nem pedig másolni. Mert újszerűt csakis igazi alkotás közben lehet létrehozni. Sokszor eljön az a pillanat, amikor inkább feladja az ember azt a nehéz munkafolyamatot, amit az esküvői cinematográfia műfajával vállalt. De nincs is szebb, mint újrakezdeni, és mindig valahogy másként folytatni. Mi is ezt tesszük lassan 10 éve. Sok sikert és főleg kitartást kívánok ehhez mindenkinek! Szerzők: Bedő Dániel és Csákányos András 116 - TRIPONT FOTO VIDEO MAGAZIN - 2017 / 1.
