Stranica 117 [117]
OCR
Beszélgetés Studinger András esküvői filmessel Régebben a hosszú, sok DVD-ből álló anyag volt a divat, mostanában pedig a rövid, néhány perces, ütős videó a trendi. Ez a két véglet. Egyik megoldást sem találom szerencsésnek. Nekem az évek során az lett a fontos, hogy a pár valóban a saját esküvőjére csöppenjen vissza, amikor megnézi az anyagot. Szépek a rövid filmek, szükség is van az efféle esszenciákra, de az igazi emlékek nem csak 3-4 percből állnak. A saját esküvőnkön tanultuk meg végleg, hogy egy pár a felvételeken leginkább a valós esküvőt szeretné viszontlátni. Azt az atmoszférát, ami aznap volt, nem pedig egy gyors, villanásokból álló, reklámszerű szösszenetet. Nekünk is fontos volt, hogy végignézhessük a szertartást abból a perspektívából, ahogy azt a helyszínen nem láthattuk (hiszen a vendégeknek háttal álltunk szinte végig), és hogy gyönyörködhessünk azokban a pillanatokban, amikben aznap nem tudtunk eleget. A lényeg tehát, hogy igazi emlékekre van szükség! És azokat olyan minőségben kell átadni, hogy fel se tűnjön a párnak, hogy már egy órája nézik a videót. Természetesen mi is készítünk rövid összefoglaló anyagokat, szösszeneteket is — ha már az előbb így neveztem őket -, ami az egyik kedvenc részem a munkámban. Mindig másként vágni, editálni megújulást jelent. De a legnagyobb kihívás mindig is a hosszan mesélő, valós videók elkészítése. Milyen szakmai döntéseitek születtek még az évek során? Mondok két kiragadott példát. Az a gyakorlat, hogy a menyaszszonyt készülődés közben fotózzák/filmezik, szerintem teljesen fölösleges. Sokkal szerencsésebb, ha célzottan szánunk rá fél órát a készülődés után, hogy elkészüljenek azok a felvételek, amelyek visszaadják a ceremóniák előtti intim családi hangulatot: pár szép felvétel arról, hogyan találkozik a szüleivel a menyasszony még indulás előtt, részletek a ruháról, a csokorról, koszorús lányok csoportos pillanatai stb. A szertartásokon pedig jól bevált módszerünk lett, hogy van egy operatőr, aki párra koncentrál, egy, aki a násznépre, a harmadik pedig a szertartásvezetőre. Nem szigorúan csak eseményeket dokumentálunk ilyenkor, pl. a gyűrűhúzást vagy egy olvasmány felolvasását a templomban, hanem az emberekre fókuszálunk. És ezt legtöbbször teleobjektívekkel tesszük, annak érdekében, hogy a szertartásokat ne zavarjuk meg. Hogyan kezdted a pályádat? Réges-régen, 18 évesen fotózni szerettem volna. Akkoriban volt egy barátnőm, akinek az anyukája Szipál Márton laborasszisztense volt. Hallgattam a történeteit, és az lett a benyomásom, hogy a fotózásba bele kell születni. Az a rengeteg kütyü, lámpa, előhívók, lögybölés... nincs ember, aki ezt megtanulja csak úgy a semmiből, és utána felépít egy technikai birodalmat maga köré! Nem volt más választásom: irány a Műszaki Egyetem. Az álmom megvalósítása helyett inkább tanuljak valami rendes szakmát. Így lettem villamosmérnök. Mindeközben elkezdett érdekelni a filmezés is, de fiatal fejjel hasonló falakat éreztem a filmipar körül is, mint a fotózásnál. Ezért az odavezető úton sem indultam el. Pár évre rá, amikor kezdtek megjelenni az első komolyabb digitális gépek, már hozzáférhetőbbnek éreztem a fotós szakmát. Ráadásul a bátyám akkoriban éppen Amerikában élt, segített venni pár objektívet és egy jó vázat hozzájuk. Szuper kezdetnek tűnt, ami egy hónapra rá rögtön szerte is foszlott, amikor is Barcelonában ellopták tőlem a teljes felszerelést. Ezzel örökre elengedtem a fotós karrieremet. Telt-múlt az idő, és a filmezés csak nem hagyott nyugodni. Akkoriban sem volt könnyebb filmessé válni, mint korábban, de nem adtam fel. Miközben dolgoztam a szakmámban, forgatókönyveket kezdtem írni, és bejártam a Filmművészeti Egyetemre előadásokat hallgatni. Mindenáron meg akartam tudni, hogy miért szebb egy külföldi produkció képi világa annál, mint amit a magyar tévékben látok. (Gladiátor kontra Magyar Vándor...) Senki sem tudott választ adni, pedig nagyon sok szakembert megkérdeztem ezzel kapcsolatban. És ekkor a Canon tett valamit, ami mindent megváltoztatott. Megjelent az 5D Mark II fényképezőgép élőkép funkcióval. Lenyűgöző volt. Könnyedén, addig nem látott minőségben lehet videót készíteni vele, ha a megfelelő optikát rakjuk elé. És hogy a szerencse is elvégezhesse a maga dolgát: aznap, amikor megvettem a Canon-gépet, felhívott egy barátom, hogy a hétvégén házasodik. Elmentem, videóztam, majd hónapokig vágtam utána az akkoriban luxusnak számító fullHD anyagot. Folyton lefagyott a gépem, de meglett. És hogyan folytatódott? Szépen lassan magamtól rájöttem, hogy min múlik a felvétel képi világa. Kísérleteztem és tanultam. Egy ismerősömtől kap 2017 / 1. - TRIPONT FOTO VIDEO MAGAZIN - 115
