Page 77 [77]
OCR
Három évvel ezelőtt egy Rio de Janeiró-i kollektívával elkezdtünk kiállításokat, experimentális műveszti eseményeket szervezni. Drágának es rugalmatlannak találtuk a helyi eseményfotósokat, és egy kedves baratom meggyőzött, hogy vegyek egy apró kamerát, és fotózzak én. A kattintás szenvedélyemmé vált, de nem értem be a spontán képekkel. Egyre színesebb, színháziasabb jelenetekre vágytam. Így alakult ki, hogy a kollektíva központját, egy elhagyatott házat átalakítottuk kétemeletes amatőr stúdióvá, elkezdtünk díszletet építeni, színész és táncos ismerősöket hívtunk ,szereplőnek", mindezt egy üveg sör fejében. Később rendes stúdióba költöztünk, átálltam középformátumra, és ma már profi stylisttal, modellekkel, bérelt színházi es filmes díszletelemekkel, kellékekkel dolgozunk. Kik inspiráltak vagy mentoráltak a kezdetekben? Sajnos Rio de Janeiro nem hemzseg a profi fotósoktól, a jobbakat mind elszippantotta Sao Paulo, így mindent autodidakta módon tanultam, YouTube-videók alapján. Viszont rengeteget segítettek azok a nemzetközi fotósok, akik inspirációkat adtak esztétikai es technikai értelemben, köztük David Lachapelle, Miles Aldridge, Tony Kelly, Eli Rezkallah... A sorozataid és képeid nagyon színesek, és némelyik megbotránkoztató. Miként alakult ki ez a sajátos képi világod? Kétnyelvűként, kéthazájúként nőtem fel, javarészt egy kozmopolita, nyitott városban, Párizsban. Gyerekkoromtól ösztönösen ódzkodtam az evidenstől, az egysíkútól, a normálistól. Felnőttként ez a hajlamom aktív ellenállássá vált, először progresszív kulturális projektek szervezésén, majd a fényképezésen keresztül. Hogy néz ki egy átlagos fotózásod? Körülbelül három héttel a fotózás előtt összeülünk a kollektíva tagjaival. Felvázolom az alapkoncepciót, kitaláljuk a jeleneteket, majd napokon át tervezzük a díszletet, kellékeket, es elindul a modellek kiválasztása. A következő 2 hét gyártással telik, majd jön kb. egy hét intenzív fotózás, naponta egy jelenettel. Reggel díszletet építünk, es felállítjuk a fényeket, délután és este fotózunk. A fotózás napján a stáb a sminkessel, technikusokkal, modellekkel együtt kb. 10 főre duzzad. A világ legjobb magazinjainak dolgoztál, többek között a The Guardian, Vogue, Elle kiadványaiban jelentek meg képeid. Az emberek többsége több évet vár egy-egy ilyen megjelenésre, neked 2 év alatt sikerült mindezt elérned. Mi a sikered titka? Leginkább a kollektíva tagjai (köztük egy magyar digitális képmágus, Kovács Levente), akik toleráljak a monomániámat, és segítenek minden elvetemült ötlet realizálásában. Sokat segít az is, hogy a brazilok lazák, nem félnek kísérletezni, kockáztatni, bátorítják a kezdőket. Párizsban a vérprofizmus, a művészeti elit, a kíméletlen kritika gyökerében fojtották volna el a kezdeményezési vágyamat. Miért pont Brazília? A brazilok optimista, nyitott életszemlélete és az éghajlat szárnyakat ad testnek és léleknek. Az alkotási folyamatra, a kísérletezési kedvre is pozitívan hatnak ezek a körülmények, a gyártással járó stresszt pedig fantasztikusan oldják. 2017 / 1. - TRIPONT FOTO VIDEO MAGAZIN - 75
