OCR
egy-egy tájegység is. Tavaly jártam Zambiában, a vadonban mentünk az állatok után. Voltam Costa Ricában két éve, a maga színes állatvilágával és extrém körülményeivel. Nagy élmény volt korábban Új-Zéland is, bár akkor még túl sok helyre akartunk eljutni, az adott témákat nem tudtuk alaposabban megélni. Az a legfontosabb nekem, hogy élményszerű legyen a fotóstúra. Nem teljesen az én világom, hogy egy kép készítésekor arra koncentráljak, hogy megfeleljen majd a különböző pályázati feltételeknek. Ebben az irányban kevéssé vagyok motivált. Mi történik a képeiddel, miután hazajöttél? Az utómunkában nem kötnek szabályok: magam számára kihozok valamit, lehet, hogy hozzáadok valami pluszt. Aztán megmutatom a képeket az ismerőseimnek, és ha adódik rá lehetőség, beszámolót tartok például a Vadvilág fotós klubban. Érdeklődőkkel is megosztok információkat, ha valaki el szeretne utazni oda. De a zambiai utazásból már megcsináltam életem első fotókönyvét is. Publicitásra nem vágyom, nem ebből élek. Addig foglalkozom fotózással, amíg feltölt, és nem érzek kényszert. Milyen fotósfelszerelést viszel magaddal? Időnként változtatsz rajta? Nikon D5-öt akciókamerának és Nikon D810-et a tájképekhez. Ezek a vázak; objektívben pedig nagylátószög, alapobjektív, kis, közepes és nagy teleobjektívek. Ha újdonság jön ki, és úgy érzem, hogy ad valami pluszt, és van is rá lehetőségem, akkor fejlesztek. Például a Nikon D4-ről D5-re való váltás értelmét sokan megkérdőjelezték. Valóban nincs benne igazán forradalmian új funkció, de a fókuszrendszer fejlődése meglepő, jobban konfigurálható lett. Az addig is éles képek talán még élesebbek lettek, és nagyobb a ,talalati arány" mozgó állatnál, például repülő madaraknál vagy éppen ellenfényes körülmények között. A természetben megismételhetetlen az, amit el akarok kapni, így ez az egyik leghasznosabb újítás számomra. Milyen technikai korlátokon szoktál bosszankodni? A dinamikatartomány kérdéskörében még sok fejlesztendő van. Egy volt tanárom azt mondta, hogy meg kell tanulni világítani, akkor nem lesz dinamikaprobléma. Csakhogy ezt a természetben odafönt kellene megbeszélni. Azért is jó a két eltérő funkciójú gép használata, mert a D810-esnek sokkal nagyobb a dinamikaátfogása, és ez érzékelhető is. Ha ugyanazt a témát fotózom le a D810-zel és a D5-tel, akkor a D810-zel több a részlet szélsőséges fényviszonyok között. Tájfotónál gyakran sokkal előnyösebb. Vakut mennyire használsz? Van, hogy használom. Madarakhoz például, vagy effektes képek készítéséhez. Természetfotózásban a témát nem visszük be a stúdióba, ezért a mobilitás fő szempont. Ilyenkor a rendszervakuk kerülnek előtérbe, minél kompaktabb megoldásban. A fotósok egy része tart a vakuktól. Nem mennek a mélyére: a teljesítmény szabályozása, első redőny, hátsó redőny, vakuk csoportba rendezése... Otthon is, de akár az útjaimon is van, hogy kísérletezgetek. Gyakorolni kell ezeket, mert ha fél évig nem foglalkozom vele, akkor már keresgélni kell a beállításoknál, és ha az adott pillanatban ezzel vacakolok, már el is tűnt a téma. A hónapokra előre eltervezett fotózásaim között rendszertelenül, de gyakran fotózok, hogy mindez ne váljon passzív képességgé. 16 — TRIPONT FOTO VIDEO MAGAZIN - 2016 / 2. Az analóg technikával milyen a viszonyod? Ilyen tudatossággal nem fotóztam analóggal, és a digitális technikának nagyon megörültem, amikor bejött. 2002-ben már volt kis kompakt fényképezőgépem - annyira feltűnő volt akkoriban, hogy egy utamon el is lopták. Igazi hűha-élményt jelentett: nem a kép minősége (4 megapixeles volt), hanem hogy láttam valamit a kijelzőn, nem kellett várni heteket, hogy kiderüljön, mit rontottam el. Van persze néhány fotóm analóg technikával: a családi albumban. Mik a terveid? Minél több helyre szeretnék még eljutni, ami kevésbé látogatott és engem vonz. Az Északi-sark, de az ellenpólusa is. Dél-Amerika a maga sokszínű tájaival és kultúrájával. Anyagi kérdés, és hogy lesz-e rá időm. Volt olyan utad, amely nem csak a fotós képességeidet tette próbára? Nagyon meghatározóra nem emlékszem, nem szoktam problémázni a szélsőséges viszonyokon. Elfogadom, felkészülök és csinálom. Persze a felszerelést és a ruházatot célszerűen kell megválasztani. Talán a Spitzbergákon volt egy pillanat, ami határeset volt. 10 napig voltunk hajón. Az egyik éjszaka, amikor jégtáblák között mentünk, elképesztő hullámzás volt. A szállásunk a hajófenékben volt, ha kinéztünk az ablakon, szintben láttuk, hogyan csapódtak neki a jégdarabok a hajó oldalának. A Titanic című film különböző jeleneteit láttam magam előtt. Mely képeidet szereted a legjobban? Nem biztos, hogy azok a legjobbak fotótechnikailag, de van pár kép, ami sokszor beugrik, mert kapcsolódik hozzájuk valami. Egy izlandi kép, jégdarabok a tengerparton, ahol az utómunkánál meglepő színek jöttek elő. Japánban a hómajmok emberi mivolta volt döbbenetes. Costa Ricában az, ahogy a kolibrik az édes folyadékra mentek. Ott röpködtek körülöttünk, ha kinyújtottam a ujjam, és volt rajta egy csepp nektár, a kolibri odajött, finoman felszívta. A Spitzbergákon a kék és a szürke árnyalatai leptek meg. Aki megnézi a képet, azt hiszi, Photoshop. Vissza kellett vennem utólag a szaturációból, mert szinte zavaróan kék volt. Vagy a madársziklákon élő vastagcsőrű lummak: a tojásaik csúcsban végződnek, hogy ne guruljanak le a sziklapárkányról. Érdekes mintázatokat rajzolt ki, ahogy ott ültek, és technikailag is kihívás volt a mozgó hajóról, nem ideális fényviszonyok mellett fotózni. A jegesmedve pedig jámbornak látszik, időnként komikusnak is a Maci Laci-fejével, de az egyik legveszélyesebb ragadozó, ráadásul 5-6 métert tud ugrani. A medvés képek készítésénél figyelni kellett, hogy egyszer csak ne ugorjon be a csónakba. Miben szeretnél fejlődni? A meglátás képességében. Egy jó fotós minden négyzetméteren talál valamit, ezt szokták mondani. Érdeklődéssel figyelem, hogy fotóstársaim mit látnak meg egy adott helyen, egy adott témában: ez inspirációt jelent nekem is, fejlődik a látásom. Van, akinek különös érzéke van a formákhoz, erős a művészi látása. Ezt technikával nem lehet pótolni. Változó, hogy engem éppen mi fog meg: a hangulat, a színek, a formák együttállása, részletek a nagy egészben vagy konkrét események. Vagy egy kifejező gondolat.