Stranica 17 [17]
OCR
el tőről metszeni a virág környezetét. Nem hagyok magam után szemetet, nem dobom el az elhasznált elemeket. Az állatokat nem riasztom meg, mert ez akár az odébb költözésüket okozhatja. Az intimszférájuk tiszteletben tartására törekszem. Mennyiben változott a természetről alkotott képed, amióta fotózol? Tulajdonképpen nem változott. A Zemplénben nőttem fel a hegyek között, meghatározta a gyerekkoromat a természet közelsége — ezért is van bennem tisztelet iránta. Ha kileptünk a házból, a vaddisznók röfögését lehetett hallani. Hiányérzetem van az urbanizált világban, ezt is pótolja a fotózás. A biológiai ismeretekre mennyire koncentrálsz? Az útra való felkészülés során igyekszem tájékozódni a helyi állatvilágról, a tájról. Ott újabb ismeretekhez jutok, és amikor hazajövök, kiegészítem továbbiakkal, így egyre mélyebb ismeretekre teszek szert. Nem csak az érdekel például, hogy madár, hanem milyen rendbe és családba tartozik, mik a szokásai stb. A képeidnek van természetvédelmi üzenetük? Ilyen tudatosság ma még nincs bennük. Esetleg mellékesen hozzáfűzök ezt-azt, amit tapasztaltam. Nincs viszonyítási alapom, de a Spitzbergákon volt olyan érzésem, hogy valami változóban van. Recsegnek-ropognak a jégmezők, gleccserek, szakadnak le a jégdarabok. Nem volt olyan mérhetetlenül hideg, mint amire készültünk, olyan helyeken is hajózható volt a terület, ahol erre kevésbé lehetett számítani. Idén augusztusban voltam ott. Merre jártál még? Februárban voltam Japánban. A japán makákó, a hómajmok fotózása Nagano közelében inkább ,,turistas” volt, már iparág épült rá. De Hokkaido szigetén mandzsu darvak, szikaszarvasok, sasok is lencsevégre kerültek, és
