Stranica 14 [14]
OCR
Személy . szerint engem egyre jobban foglalkoztat az időutazás gondolta. Sok dokumentumfilmet néztem meg ebben a témában, amik például a párhuzamos világokról szólnak. Van azonban egy, amire különösen jól emlékszem, talán, mert az az egy úgy magyarázta el a hihetetlent, hogy el tudtam képzelni, hova tovább, még ha oly sajátosan is, de meg tudtam érteni a lényegét. Tételezzék föl, hogy a párhuzamos világok úgy állnak egymás mellett, mint egy könyv vagy régi lexikon lapjai. Méretben, vastagságban is megegyeznek. Azzal a cseppet sem elhanyagolható különbséggel, hogy mivel a természetben nincs tökéletes egyenes és ennek következtében párhuzamos sem létezhet, ezek a világok valahol, a végtelenben találkoznak egymással és ahol találkoznak, ott egyben átjárhatók. Erre jön még rá - extra feltétként, hogy a párhuzamos világokat nem úgy kell elképzelni, mint egy könyv lapjait, amin oldalról-oldalra új információkhoz juthatunk, hanem nagyon kis eltérésekkel hoznak létre újabb és újabb variációkat, egy témára. Ijesztő gondolat, de tény, hogy nagy dolgok történek a végtelenben.
