Stranica 82 [82]
OCR
TORMA DÁVID VAGYOK, hon Gyermekkorom óta érdekelnek a vizuális művészetek, sokáig grafikusnak készültem. Előbb a Photoshop programmal találkoztam, úgy 10 éves lehettem, de azóta is napi szinten használom. Majd később, körülbelül 6 évvel ezelőtt, kezdtem el a fotózással foglalkozni és — mondhatom - azóta is tart a szerelem. Beiratkoztam egy fényképészetet oktató OKJ-s képzésre, de hamar ráeszméltem, hogy ez kevés a tudásszomjam csillapításához. Így egy budapesti fotóstúdióhoz szegődtem, mint asszisztens és retusőr. Itt már beteljesedhetett a nagy szerelem, ugyanis megismerkedtem a világítástechnika alapjaival. Innentől számíthatjuk, hogy - a szó pozitív értelmében - teljesen megszállott lettem és minden emberen, tárgyon és felületen azt tanulmányoztam, milyen a fény és hogyan lehetne azt mesterségesen reprodukálni. A mai napig a képeim 90%-ndl használok mesterséges fényeket. Szeretem a körülményeket a saját ízlésemre formálni a környezeti fény teljes kizárásával, vagy a természetes fény és a műfény összehangolásával. Nemrégiben lehetőségem nyílt — a Tripont jóvoltából — kipróbálni a Profoto egyik OCF (off camera flash) vakuját, egy B2 location kit-et. Megmondom őszintén eleinte elég szkeptikus voltam, nem hittem, hogy sokkal többet kaphatok tőle, mint a saját rendszervakuimtól. A kétségeim megalapozása vagy eloszlatása érdekében úgy alakítottam ki a fotózási koncepciómat, hogy a B2-es vaku speciális képességeit élesben tesztelhessem. Ezek pedig a következők: HSS (high speed sync), azaz a gyors vaku szinkron, TTL (through the lens), a lencsén keresztüli fénymérés és a gyors sorozat. Ezekre ugyanis egy jobb rendszervaku is képes lehet. Tehát, gondoltam, lássuk a medvét! Egy darab akkumulátorról két vakufejet működtettem. Szemből jobbról a főfényt egy 60 cm-es oktobox adta, bal hátulról pedig, fényformáló nélkül, csak a fejet használtam egy narancsszínű fóliával. Mindezt ISO 100-as érzékenységen F4-es rekeszen és 1/2000s-os zársebességgel, a vakuk kb. 1,5-2 méterre voltak a modelltől.
