Page 53 [53]
Az interjut készitette: Kriston Szabina
Mikor megismerkedtem Mészáros László munkáival, többször is —
tévesen — a , festményei" szó hagyta el a számat, mikor épp a fotóiról
beszéltem valakivel. Bocsánatos bűn ez egy olyan fotográfus esetében,
akire — saját bevallása szerint is — nagy hatással voltak és vannak
Munkácsy, Caravaggio vagy az impresszionisták munkái.
Fotói erős befolyást gyakorolnak a néző képzeletére, szuggesztívek.
Minden egyes sorozata olyan, mint, mikor egy izgalmas regényt nyitunk
ki és kezdünk el olvasni: karaktereket látunk, olykor szerteágazó
cselekményt, a szereplők érzés- és gondolatvilágát, de láthatjuk a
társadalmi környezet lenyomatát egyaránt.
Mészáros László sok időt szán a részletek kidolgozására: a legapróbb
szarkalábnak vagy egy ruharedőnek bizonyos, hogy a fotográfus
munkáiban pontos célja és értelme van. Kompozíciói nem egyszerűen
tárgyak és emberek, hanem szimbólumok, melyeket nem lehet
racionális alapon magyarázni, mivel többletjelentést és — kulturális
környezettől függően - személyes jelentést hordoznak.
Mikor döntötted el, hogy fényképezés¬
sel fogsz, szeretnél foglalkozni?
Nyolcadikos voltam, iskola végén kaptam
egy Hanimex fényképezőgépet apámtól.
Középiskola második osztályában elkezd¬
tem embereket fotózni, és akkor rájöttem,
hogy ezt szeretném csinálni. Addig madara¬
kat fényképeztem. Mert a madarak érde¬
keltek. Most már rájöttem, hogy a
madarakat csak nézni jó.
A családodban vannak felmenőid, akik
szintén alkottak vizuális területen?
A szüleim polgári foglalkozást űztek, a test¬
véreimmel viszont messze gurultunk az
almafától. Nővéremből festő lett, öcsém
egy reneszánsz ember, én fényképeket
csinálok.