Stranica 41 [41]
OCR
Milyen nehézségekkel találkoztál a pályád során? Mivel én a művészeti pályát választottam, sajnos nagyon sokkal. Nincs ez nálunk még megoldva, plusz a rendszerváltás vesztes generációjához tartozom. Mindennek tetejében vidéken rakott le a gólya, szegény kétkezi munkás-családba - nyilván nincsenek véletlenek, ami hátrányként —— jelentkezik egyik oldalon, az a művészi érés — folyamatában, a személyiségfejlődésben hozhatott előnyöket is néha így érzem). A fő nehézség mindezek ellenére az volt, hogy autonóm fotóművészetből ma senki nem tud megélni Magyarországon. Nincs fizetőképes gyűjtői réteg. 2007. óta főállású fotóművészként élek, de a szüleim segítségével (amit ezúton is köszönök) és határterületeket is művelve pl.: kurátori, archívumkezelési, oktatási tevékenységek, ami, még ha művészeti munka is, nem mindig autonóm. Rékasi Attila fotóművész Kiket követsz magyar és nemzetközi viszonylatban? Követni senkit, a magam útját járom (ha mesterekre lett volna szükségem és tanácsokra, biztosan szereztem volna, de soha nem éreztem szükségét). Nagyjából tudom, ki mit csinál a kortársak közül. Vannak olyan művészek, akiknek az alkotásait nem lapozom át azonnal, ha belefutok, de trendekkel nem foglalkoztam soha. Azt fontos elmondanom: nem hiszek abban, hogy az autonóm fotóművészeti alkotásokat, fotóművészeknek kellene fogyasztaniuk. Szakmailag követem, de ha esztétikai élményre vágyom (ami gyakran megesik) zenét hallgatok, verset olvasok, táncolok, énekelek (e két utóbbit elég gyatrán) vagy festményeket nézek. A polgárok, műkedvelő fotósok vizuális műveltségét kell fejleszteni, hogy tömegével járjanak kiállításokra, értő szemlélőként. Nem esztétikai szemüveggel nagyon szeretek fotókat nézegetni, de mint dokumentumot, a valóság leképezését. Ezért húsz éve gyűjtöm is a fotográfiákat. Nincs értéktelen számomra, mint koldus a vélt kincséhez, úgy ragaszkodom hozzájuk. Inádom Őket nézegetni, mert mind egy történetet mesél el nekem. Ilyenkor nem a zsűri szemüvegén át nézem a képet, nem a hibáit keresem benne, hanem hagyom, hogy a fantáziámat mozgassa, élményeket adjon, mint egy jó vers.
