Stranica 24 [24]
OCR
Miért döntöttem úgy, hogy ettől az évtől a Tamron optikákat helyezem előtérbe? Mert nincs egyetlen érv sem, amiért ne tenném! Az elmúlt húsz évben közel ötszáz esküvőt fényképeztem. Évekig használtam Nikon és Canon gépeket, objektíveket, így azt hiszem elegendő tapasztalattal rendelkezem, hogy hitelesen alkothassak elfogulatlan felhasználói véleményt a Tamron vadonatúj SP szériás lencséiről! Bevallom őszintén, rengeteg kérdőjel volt bennem, amikor megérkeztem Neszmélyre, ahol debütált nálam a Tamron SP 24-70 f/2.8, plusz a 85mm-es 1.8-as nagyágyú! Első alkalommal, amikor a kezembe vettem a külső megjelenésén kívül a súlya volt a legszimpatikusabb. Egész napos munkánál ugye ez sem utolsó szempont. Érdekességként említeném meg, hogy minden esküvői fotózásnál egy legalább húsz éves Tamron optikát is fel szoktam tenni Nikon kamerámra azért, hogy különlegesebbé tegyem a teljes fotósorozatot. A mai napig nagyon sokat fényképezem filmre kis és középformátumra egyaránt, és ezzel a régi optikával készült portréknak van egy érdekes analóg hatása, ami közel áll hozzám, és amiért már az elején járt a piros pont a Tamronnak. De térjünk vissza erre a két vadonatúj konstrukcióra. Az esküvő nem volt nagy lélekszámú, így a legnehezebb fényviszonyok közt bőven volt időm tesztelni, barátkozni velük. Nagy hangsúlyt fektettem a 24-70mm-es lencsénél az általam kedvelt 24, 35, 50mmes gyújtótávolságnál nyújtott teljesítményre. Használat közben a legszembetűnőibb különbség az volt a Nikonnal szemben, hogy a zoom gyűrű nem a váz felöli részen, hanem a belépő lencséhez közelebb kapott helyet. Automatikusan is oda nyúltam, ahová eddig, de ez az új elhelyezés percek alatt memorizálódat az ujjaimban, és élveztem a kényelmét, gyorsaságát és pontosságát az SP 24-70-nek. Zéró hang, mintha nem is történne semmi, közben a téma már éles is! Pedig az első kockák nem épp optimális fényviszonyok közt készültek, mégis villámgyorsan történt az élességállítás. A szertartás 14h-kor kőkemény fények mellett zajlott, amint láthatjátok is a képeken. Kíváncsian vártam a kromatikus aberráció mértékét! Túlnyomóan a zoomot teszteltem, de sokszor előkerült a 85mmes 18-as, ami mar az első képeknél meggyőzött. Villamgyors, pontos, halk! Canonos iddszakomban f/1.2-es üveggel dolgoztam sokat, Nikonbol mindkettő az f/1.8, és f/1.4 is a táskámban volt, így ebből a gyújtótávolságból is ismerem mindkét gyártó elsősorban hivatásosoknak készült termeékeit.
