Oldal 8 [8]
OCR
kell, s koncentrálnunk a lényegi tematikákra, akkor egyetérthetünk saját meghatározásával, mely szerint ő a három ,,T” fotósa: , tánc, test, természet"? Személyisége egészen kivételes voltát bizonyítja önálló, egyéni kiállításainak száma. 2013-ban rendezte 200. önálló kiállítását, amelyek száma e sorok írásakor már meghaladja a 230-at, s ezt a nagyságrendet azért nem érdemes konkretizálni, mert mire ez a kiadvány megjelenik, addigra már bizonnyal még több kiállítás lesz a háta mögött. Energiáit jelzi, hogy 2018-ban, születése 75. évében egy 75 év - 75 esemény című programsorozatot valósított meg. Kiállítás-megnyitóinak nagy része sem szokványos esemény, sok esetben zenei és tánc közreműködőkkel, valamint performanszokkal egészíti ki őket. Eifert János egész életében az alkotóművészet egyedi művelése mellett megmaradt előadóművésznek is, nem csak kurátornak, hanem koreográfusnak is. S ezen felül több mint 2000 különböző itthoni és külföldi csoportos kiállításon vett részt képeivel, melyeken mintegy 180 díjat, nagydíjat, különdíjat, diplomát érdemelt ki. A világ félszáz országában fényképezett, s ezek anyagaiból és különböző témáiból páratlan értékű archívumot állított össze. Fényképei, képriportjai, írásai rendszeresen jelentek és jelennek meg a szaksajtóban, hazai és külföldi lapokban, könyvekben, kiadványokban, az elektronikus sajtóban, az interneten. Filmekben, televíziós műsorokban, színpadi látványként, színházi díszletként gyakran használták fel fotográfiáit, ő maga is gyakran jelent meg különböző film- és televízió-műsorokban, ezek sorozataiban. Mindezeken túl - vagy éppen mindezzel együtt - számos fotóalbumhoz, kiállítási katalógushoz írt bevezetőt, előszót, nyitott meg kiállításokat, tartott előadásokat, amelyeknek megírt szövegét dokumentálta. Munkásságát összefoglalni az adott terjedelemben tehát szinte csak címszavakban lehet. ÖRÖKMOZGÓ Eifert János 1943-ban született Hódmezővásárhelyen. Élete első tizenhét évét itt élte le. Szülővárosához azóta is ragaszkodik, amely a kezdetét adta fényképészeti tevékenységének, folyamatosan témát adott számára művészi pályáján, s amelynek díszpolgára is. Vásárhely paraszti világa, tanyahálózata, környezetének egyedi szépsége természetszerűen befolyásolta fotográfiai pályáját. Mártély bukolikus természeti világában készítette első képeit. A jó tornász, mozgékony, kitűnően táncoló fiatalembert aztán, még vásárhelyi érettségije előtt elcsábította a tánc hivatása, s 1960-tól a Honvéd Táncegyüttes (akkor Néphadsereg Művészegyüttese) hivatásos táncosa lett, egészen 1977-ig. Később leérettségizett, majd közgazdász oklevelet is szerezett. A külföldi turnékon kezdett el intenzíven fotografálni, a múlt század hatvanas éveiben. Amikor táncos pályája csúcsán abbahagyja e hivatása gyakorlását, azt már a fotó 10 miatt (is) tette, igaz, akkor már országosan is ismert fotografusnak számított. A tánc mint hivatás intenzív gyakorlása azonban lehetővé teszi, hogy rögtön levonjuk egész fotográfusi későbbi pályájára vonatkozó egyik legfontosabb következtetésünket. Nevezetesen, hogy az örökké mozgó, alias örökmozgó fiatalember ugyanilyen művésszé válik. A mozgás megragadására, a mozgás pillanatának rögzítésére azonnal képes, amelyre nem csak erősen ambicionált korai nak mély ismerete is. Így aztán az sem véletlen, hogy első egyéni kiállításának címe 1972-ben, A színpad varázsa. A színpadon is minden mozog, s ugyan ott sok minden olyan, mint a valóságban, mégis minden stilizált, rendezett, tervezett. Eifert egész későbbi pályáján — máig hatóan — mindez meghatározó. S a riportokkal induló fiatal fotográfus pillanatok alatt eleget tett annak a követelménynek, melyet Hevesy Iván évtizedekkel ezelőtt, de máig érvényes hitelességgel így fogalmazott meg: ,A fotóművésznek valóban fölényesen nagy technikai tudással kell rendelkeznie, hogy a mesterségbeli fogásokat mind a művészi kifejezés szolgálatába állíthassa. Ez azonban csupán annyit jelent, hogy csak az lehet fotóművész, akinek a fényképezési technika szövevénye nem öncélú fényképi bűvészkedésre való, hanem akinek kezében minden csupán alárendelt eszköz arra, hogy képszerű látomásait minél meggyőzőbben, minél nagyobb erővel tudhassa közölni és megtestesíteni." Eifert János egész életútja, életműve azt igazolja, hogy bár technikailag elsőrangú és naprakészen felkészült művész, mindezt a tudást soha nem öncélúan alkalmazza, hanem képszerű látomásainak minél nagyobb erejű közléseként. A FOTÓRIPORTER- A RIPORTFOTÓ Eifert pályája kezdetén, amikor már hivatásos fotósként dolgozott, tevékenysége fő sodrát riportfotósi munkássága jelentette, annál is inkább, mert különböző lapoknál e feladatra volt alkalmazva. Azonban, már ezt megelőzően, a táncegyüttessel történő utazásai során bizonyította képességeit. Erre kiváló példa a Lengyelországban, 1969-ben készített Gyermekotthon ablaka című képe, amely kétosztatúságával ráadásul igen eredeti kompozíció. Míg a kép egyik oldalán a gyermekotthoni lányok portréi láthatók, a másik oldalon, az ablaküvegnek is szerepet adva, az álmok, a vágyak válnak láthatóvá. Ikonikus képévé vált az 1970-ben készített Vágta. Két kuvasszal futó fiatalembert vett lencsevégre úgy, hogy a hozzá közelebb lévő kutya oldalra nézve szinte a fényképész szemébe pillant a rohanásban. Az elmosódott háttérből élesen megvillanó kutyatekintet felejthetetlenné teszi a képet. Ez irányú képességei egyik jeles bizonyítéka a nemzetközi sikereket is arató kiemelkedő sorozata A kertész kezei című fekete-fehér kollekciója, melyet 1978-ban készített. Ennek egyik darabja, a palántát szinte 11
