Stranica 142 [142]
OCR
Apám kereskedő, majd anyagbeszerző és konyhafőnök egy útépítő vállalatnál az ,átkosban", 1956-os disszidálása után sofőr, szaloncukor-készítő, végül vízvezeték szerelő Kanadában, ám szabadidejében verselő férfi Anyám kitűnő érettségivel, szakvizsgával áruházi eladó, gép- és gyorsíró, raktáros, szorgalmáról, munkabírásáról, végtelen emberszeretetéről, valamint naivságáról híres 1972-ben rendezték meg első önálló kiállításomat, amelyet 150 követett. A Vallomások a Tiszáról Szolnokon került bemutatásra, amelyet Pozsgai Imre nyitott meg. kizáróan szüleim érdeme, — ahogyan mostanság, a szponzori világban szoktuk mondani — nélkülük én sem születtem volna meg, a rám osztott, vagy magam választott szerepeket sem jól, sem rosszul nem játszhattam volna el, az a néhány fénykép, diaporáma, szakcikk nem készülhetett volna el. Szüleimnek — nemrég elhunyt apám kereskedő, majd anyagbeszerző és konyhafőnök volt egy útépítő vállalatnál az ,átkosban", 1956-os disszidálása után sofőr, szaloncukor-készítő, végül vízvezeték A bika jegyében születtem, aszerint élek, majd halok is talán. Szakmámban a fotográfia megszállottjaként (fotóművészként, fotóriporterként, fényképészként, tánc-, természet-, akt-, reklám-, alkalmazott fotósként, fényíróként, diaporámásként, kiállítás-rendezőként, fesztivál- és program-organizátorként, valamint szakíróként, előadóként, tanárként) tartanak számon, és munkáim elkészültét, amelyek közül néhányat műveknek is lehet nevezni, születésemnek köszönhetek. Ez pedig minden kétséget
