Stranica 27 [27]
OCR
A Cirkusz néven ismertté vált fényképemet 1969-ben, az Egyetemi Színpadon készítettem, felkérésre. A bölcsészek színpadán akkoriban nagyon jó sorozatot fényképezhettem: az Universitas Együttes rendhagyó, vagy inkább rendbontó darabjait, Sándor György humoralista intelektuális csipkelődéseit, Latinovits Zoltán, Mensáros László zseniális előadóestjeit, az Egyetemi Kórus cseppet sem unalmas hangversenyeit, Pege Aladar, Vukan Gyorgy, Bontovics Kati, Bodi Magdi jazz-koncertjeit, többek között. Amikor élő előadás közben fényképeztem Kosztolányi novellájának színpadi feldolgozását Köllö Milklós és a Dominó Pantomim együttes értelmezésében, nem tudtam olyan pillanatot találni, amely a művet igazán jellemzi. A megrendelés, amely egy darab plakátfelvételre szólt, határidős volt, újabb előadást kivárni már nem lehetett. Mégis, hogy Köllö darabjának esszenciáját adjam, egy képzeletbeli jelenetet rendeztem újra az előadás után, természetesen a , főnök" jóváhagyásával és a társulat lelkes közreműködésével. Kiosztottam a szerepeket, átrendeztem a színpadot, a világítást, mindenkinek megjelöltem a helyét, haladásának irányát, előjátszottam a mozgásokat. Feledékenységből, vagy lustaságból állványt nem vittem, pedig a viszonylag hosszú — 1/4, vagy 1/8 mp — expozíciós idő a Pentacon Six 6x6-os gépem megtámasztást igényelte. Erre egy szék karfája tűnt alkalmasnak. Kicsit alacsonynak tűnt, de semmi baj, a cilinderes fő alakot a szék elé térdepeltetve begyömöszöltem a Flektogon 50 mm-es széleslátószögű objektív látómezejébe. ő mozdulatlanul tartotta ráosztott pózát, a többieket pedig ,egy-két-há" számolással hoztam szinkronba. A beállításból két felvétel készítettem, és rögtön az első ,bejött". Az akkor magas érzékenységűnek számító fekete-fehér negatívot — ORWO NP 27 - magam nívtam elő, és elkövettem egy-két hibát: a lazára csévélt Correx-szalag távtartó dudorai nyomot hagytak a hasznos felületen, és a Rodinál finomszemcsés hívó sem volt jó választás. A pocsék negatívról azonban — fény-retussal, azaz nagyítás közbeni fényráengedéssel, kitakarással és raengedéssel — mégis brilliáns nagyításokat készítettem. A képet először 1971-ben az I. Országos Ifjúsági Fotókiállításra küldtem. Emlékszem, mennyire jól esett Korniss Péternek — az egyik zsűritagnak — a gratulációja, amely az első díjnak szólt. A Cirkusz a későbbiekben számos hazai és nemzetközi kiállításon szerepelt, önálló kiállításaimnak is kihagyhatatlan darabja. Nyomtatásban történő megjelenései, publikációja is ,beszédes": közölte a hazai Fotó, Fotóművészet, Fotográfia, FotoVideo, Foto Mozaik, valamint a német Fotografie (Leipzig) és Photographie (Düsseldorf), a cseh Fotografie (Prága), a Szovjetszkoje Fotó, a francia Du, az angliai Photography of Years, számos napilap, könyv, katalógus. Látható volt TV híradókban, filmekben, legutóbb az Első könyvem című portréfilmemben, amelyet az Magyar Televízió készített 2003-ban, Kálmán János rendezésében, Bayer llona szerkesztő-riporter közreműködésével. A világhálón, internetes portálok virtuális galériáiban, honlapokon (sajátomon is) is megtekinthető, vagy az Origo Galériában. Számos kurátor, kiállításrendező — köztük Paul Almásy, Willy Hengl, Kincses Károly — választották be a magyar fotográfiát reprezentáló kiállítások anyagába, de volt egy-két jó szava a képről, André Kertésznek és Kepes Györgynek is, amerikai látogatásom alkalmával. A kép legnagyobb elismerését azonban az jelentette, amikor 100 ismert fotóművész, kritikus, művészettörténész szavazata alapján bekerült a XX. század száz legjobb hazai fotográfiai közé, amelyekből a Magyar Fotográfiai Múzeum rendezett kiállítást a Mai Manó Házban, 2002-ben.
