Stranica 421 [421]
OCR
A dunai szövetség Közép-Európa új- és modernkori eszmetörténetének szerves része a dunai államok politikai és gazdasági együttműködésének gondolata. Wesselényi Miklós 1842-ben felvetett javaslata után többféle tervezet született a Habsburg Birodalom, majd az Osztrák-Magyar Monarchia politikusainak, politikai gondolkodóinak tollából.! Érvelésuk szerint Közép-Európa föderatív újraszervezése egyszerre biztosította volna Európa politikai stabilitását, a térség nemzeteinek szuverenitását a német és az orosz befolyással szemben, és elősegíthette volna a nemzetiségi konfliktusok rendezését. Az I. világháború során az antanthatalmak nem zárták ki a Monarchia fennmaradását, vagy egy tágabb államalakulat létrehozását, amely gátat vethetett volna az orosz és német hatalmi törekvéseknek. A hazai közbeszédben és a szakmai diskurzusban folyamatosan jelen volt a dunai föderáció gondolata. A hírlapok annak esélyét latolgatták, hogy a béketárgyalásokon mely felek támogatják és melyek utasítják el a rendezésnek ezt a formáját, a szakfolyóiratok hasábjain pedig pro és kontra érvelések csaptak össze. Három különböző típusú szöveg — egy hírlapi könyvismertetés, egy szakcikk, valamint egy brosúra — mutatja, hogy 1918-1919 során a közvélemény egyes szegmenseit mennyire foglalkoztatta a dunai nemzetek szövetségének gondolata. Jászi Oszkár a Monarchia jövőjéről szóló könyve 1918 tavaszán készült, ám ,, részben a viszonyok meg nem érettsége, részben technikai körülmények"? miatt csak fél évvel később jelent meg. A Pesti Napló recenziója közvetlenül a napi politikai vitákba ágyazva mutatta be Jászi gondolatmenetének sarokpontjait. A kalandos sorsú teológus és szociológus, György János? 1909 óta foglakozott politikai kérdésekkel. 1918 őszén megjelent cikke lényegében megismételte korábbi művének érvelését, amelyben kifejtette a — magyar vezetéssel megvalósuló — szövetség néprajzi, földrajzi, gazdasági és államszerkezeti kérdéseit. A filológus és kultúrpolitikus Gragger Róbert berlini egyetemi tanárként" szólt hozzá a térségről folyó diskurzushoz. Kossuth tervezetének német kiadását a külföldi közvélemény elé szánta, a rövid bevezetőben elsősorban amellett érvelt, hogy a terv aktuális, sőt a formálódó utódállamokban kialakult helyzet nélkülözhetetlenné teszi a szövetség megvalósítását. A magyar politikai elit egyértelműen elutasította a Monarchia föderatív átalakítását, később — a Károlyi-kormány kivételével — a dunai köztársaság megszervezését, és 1918 végére már az antant is egyöntetűen elvetette ezt a lehetőséget. Az a felfogás győzött, mely szerint a dunai népek elnyomáson alapuló közösségét a szerveződő demokratikus nemzetállamok önkéntes szövetsége váltja majd fel." 421
