Stranica 407 [407]
OCR
INDOKLÁS a személyi (perszonális) autonómiáról szóló javaslathoz Abból a meglátásból kiindulva, hogy az állampolgárok közvetlen részvételi joga a közügyek intézésében a demokrácia egyik alapelve, s hogy a társadalmi csoportok, szervezetek, amelyek a maguk kezébe vesznek bizonyos, hagyományosan az állami felelősség körébe tartozó feladatokat, a társadalmi pluralizmust erősítik a homogenizáló tendenciákkal szemben, a VMDK aktív szerepvállalásával síkraszáll a Szerb Köztársaságban élő magyarság helyzetének megnyugtató rendezéséért. A demokratikus államnak egyszerre kell építenie az egyén, a kisebbségi csoportok (népcsoportok) és a nemzeti közösség szabadságigényére. A kisebbségek szabadságukat csak önrendelkezési joguk érvényesítésével élhetik meg. Az egyén szabadsága nemzeti szempontból nem biztosítható, ha magának a nemzeti kisebbségi csoportnak (népcsoportnak) nem nyújtanak védelmet. A nemzeti kisebbségek (népcsoportok) számára csak a kollektív jogok biztosítása jelenti a szabadság és az akaratnyilvánítás reális lehetőségét. A kollektív kisebbségi jogok közül legfontosabb az önkormányzat biztosításának a joga. Az önkormányzat intézménye az, amely — az állam részéről átruházott hatalom függvényében — a nemzeti kisebbségek (népcsoportok), etnikai csoportok fönnmaradását, értékeik és identitásuk megőrzését hatékonyan tudja szolgálni. A kisebbségi (népcsoporti) kollektív jogok keretei között gyakorolt önrendelkezés ugyanakkor lehetővé teszi a nemzeti ellentétek föloldását, a térség stabilizálódását és az európai integrációt. A 19. században normaerejűvé vált nemzeti, nemzetállami szuverenitás elve, amit a keletés közép-európai diktatúrák széthullása nyomán az önállósulásukért síkra szálló új nemzetállamok zászlajukra tőznek, nem képes a nemzeti ellentétek és a kisebbségi kérdés megoldására. Ékes példája ennek mindaz, ami az egykori Jugoszlávia területén lejátszódik. Azt a nemzetkoncepciót, amely a hivatalosan hirdetett egyenjogúság ellenére másodrendű polgárként kezeli a nemzeti kisebbségeket, Szerbia sem tarthatja fönn sokáig. Szerbia az elmúlt időszakban már megpróbált tarthatatlan elveket, utópiákat átültetni a valóságba. Tudja, hogy ezért milyen árat kellett fizetnie. A megoldást, a jövőt, a járható utat az a politika kínálja, mely egyszerre épít a kisebbségi kollektivitas és a nemzeti közösség szabadságigényére. Amely nem törekszik arra, hogy a nemzet egészének akaratát egységes politikai keretbe gyömöszölje, s amely nem áltatja magát azzal, hogy a nemzeti önazonosságot csak önálló államiság keretei között lehet kinyilvánítani és megőrizni. Ebben az etnikailag tarka régióban a gyakorlati élet elengedhetetlen követelménye a többféle politikai keret — állam, régió, kisebbségi (népcsoporti) önkormányzat, illetve autonómia — egyeztetése és egyidejű jelenléte. 407
