Oldal 389 [389]
OCR
Korképek A leépülés, a szegénység és a számkivetettség környékei az ezredforduló utáni Baranyában Pörös Béla Pörös Béla évtizedek óta foglalkozik a szegénység, a szegregáció és a leszakadó térségek rehabilitációjának kérdéseivel, elsősorban az Ormánság és Pécs vonatkozásában. 1989-ben egyik kezdeményezője volt a pécsbányai hajléktalanszálló megnyitásának. 1998 és 2002 között a Baranya Megyei Önkormányzat szociális és gyermekvédelmi területért felelős alelnökévé választották, majd a Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács munkatársaként dolgozott. 2005—2006-ban a ,, Borbála-1" teleprehabilitációs és foglalkoztatási program felelőse lett, 2011 és 2013 között pedig a Pécs fejlesztési koncepcióját megújító Társadalmi Környezet Munkacsoport tagjaként dolgozott. Szociofotóinak jó része 2006-ban, a Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács részére, a Dél-Dunántúl térségeit felmérő kutatás keretében készült. A terepen végzett munka során természetesen ezt megelőzően és ezután is készültek dokumentum értékű felvételek. A fotókból készült kiállítást Baranya több településén is megtekinthette a nagyközönség, 2011-ben pedig a képeket önálló kötetben adták közre. Az alább közölt tanulmány a könyv bevezetőjeként jelent meg, az illusztrációkat és a galéria képeit szintén a kötetből válogattuk. OK Baranya megye Magyarország déli részén, keletről a Duna, délről a Dráva folyó által határolt területen helyezkedik el. Területe 4430 km?, 400 ezer fős népessége — amely Magyarország népességének 4%-a — 301 településen (13 városban és 288 községben) él. A városok közül lélekszámát, gazdasági és kulturális jelentőségét tekintve csak a megyeszékhely, a valamivel több mint 150 ezer lakosú Pécs emelkedik ki, mely a lakosság számát tekintve Magyarország ötödik legnagyobb városa, a dél-dunántúli régió központja. Városainak többsége korábban alapvetően mezőgazdasági jellegű nagyközség volt és az elmúlt időszakban emelkedett városi rangra. Baranya 253 községében a lakosság száma az 1000 főt sem éri el. A legkisebb lakosságszámú településeken a népesség csökkenése már a második világháború előtti évtizedekben, az iparosítással, az urbanizációval és a kivándorlással összefüggésben megkezdődött, az 1945 utáni 389
