Oldal 385 [385]
OCR
Passuth László: Fekete bársonyban Athaeneum, Budapest, 1946. Hankiss Elemér Hankiss Elemér 1947-ben nyert felvételt az Eötvös Collegiumba, ahol rendkívül intenzív szellemi élet részese lett, komoly filológiai felkészültséget szerzett.. Ebben a közegben készült, és alighanem az itteni kiváló kapcsolatok révén jelent meg? első publikációja a Magyarok hasábjain. A Magyarok című folyóirat, amelyet 1945 áprilisában indított meg a debreceni Ady Társaság a világháború után újjászerveződő irodalmi élet egyik jelentős fóruma lett. A lap a tekintélyes szerzők mellett megjelenési lehetőséget biztosított pályakezdő írók és kritikusok számára is — így kerülhetett a szerzőgárdába a húszéves Hankiss Elemér. A szerkesztőség tudatosan vállalta a különböző politikai és művészeti irányzatok közötti kiegyenlítő szerepet, de mivel láthatóan a polgári értékekhez állt közel," a fordulat éve után nem lehetett nagy jövője. Ugyanekkor — az irodalmi élet számos szereplőjéhez hasonlóan — nehéz éveket élt meg Passuth László. Bár második regénye, az 1939-ben megjelent Esőisten siratja Mexikót, majd a spanyol trilógia második darabjaként 1946-ban kiadott Fekete bársonyban nagy sikert aratott, Passuthot 1948-ban kizárták az Írószövetségből, és ekkortól a PEN Club főtitkári tisztségét is csak formálisan töltötte be. Az elismerő kritikák? után a hallgatás és a visszhangtalanság évei következtek; az utolsó komoly recenzió 1948-ban jelent meg művéről, Hankiss Elemér tollából. Bírálatában Hankiss elsősorban a jellemábrázolásokkal foglalkozik, magabiztos hangot üt meg, lényeglátás és következetes humanizmus jellemzi. A történelmi háttér kidolgozottságát, a szerző filológiai és művelődéstörténeti felkészültségét (amelyről más kritikusok elismerően nyilatkoztak) nem említi — igaz, a szöveg mintha befejezetlen lenne, vagy a lezárás valami miatt nem került volna sajtó alá. A történelem egyik legizgalmasabb, , legsötétebb", a romantikusoknak annyira kedvelt korszaka elevenedik meg előttünk Passuth László új regényében. Mégsem valami új romantikának hajtása a , Fekete bársonyban". Azt, hogy a történelmi regény lehet más 15 mint romantikus, Flaubert és utána sok értékes és kevésbbé értékes író bebizonyítot385
