Stranica 377 [377]
OCR
Tejberizs-mozgalom, lego-figurák, meztelen lányok az elnyomók ellen A. Gergely András Fura állapot, amikor az ember arról olvas egy háromszázötven oldalas könyvet, hogyan lehet békésen, humorral, ócska fegyverek nélkül is közösségi forradalmat csinálni, s teszi ezt íróasztal mellett, vagy fotelban ülve... Eközben megtudhatja, hogy akinek makropolitikai céljai vannak, az menjen talán hamiskodó politikusnak, viszont ha vannak emberi igényeid, társaságod, értékrended és bátorságod, akkor inkább gondolkodj el azon, mire mennyi energiád és kitartásod lesz a belátható jövőben. ..! Nem érsz rá. .., ez a konklúzió! A lecke viszonylag egyszerű: ha lemondasz a kísérletről, s élteted a kételyt, hogy magad min (és min nem), továbbá miért (vagy miért nem) tudsz módosítani a Nagy Egész eredendő tökéletlenségén, akkor vesztettél. Ha viszont szerénytelenül belenyugszol abba, hogy semmiféle változás nem múlik épp rajtad, akkor is a szenvedők táborában találod magad. Saját döntéstől, önerőtől, elszántságtól függ minden. Akár ha győzhetnél is helyette. S ha ellene is, de érte... Még ha tan nem is hiszed, hogy a könyvek olvasásától bármi is változhat a tarsadalomban, s ha korábbi lelkesültséged már alábbhagyott, ne is törődj vele, hanem inspirálódj! Most jelent meg az Útmutató a forradalomhoz című, igazi mozgalmár kötet, ! melynek szerzőjéről korábban aligha hallhattunk, de bízvást remélheted, hogy példatára alighanem meglepi majd azokat is, akik már túl vannak a társadalomtudományi, történeti és világpolitikai alapismereteik megszerzésén. A szerző, Szrgya Popovics tanításai és alapkérdései szinte egyszerre szólnak a nagypolitikai híroldalak apró sorai, rejtőzködő mozgalmárok intim közleményei és a civil kurázsit elvonulási helyszíneken oktató ellenzékiek nyílt tézisei helyett vagy mellett is. A kötet ugyanis valamely globális gesztussal egyszerre tanít százezreket a mozgalmi szemléletmód alapjaira, helyenként több földrészről is példákat hozva (kínait, filippinót, egyiptomit, tunéziait, burmait, indiait, ukránt, amerikait, dél-afrikait, moszkvait, Maldiv-szigetit, dél-koreait, szerbiait és tucatnyi mást is) a sikeres és az elbukott rendszerkritikai törekvések közül, tartózkodó hangnemben elvitatva a , nagypolitikai" fenekedések mindenkori sikereit. De úgy, hogy mindössze egy fölmutatott ököl (a szerbiai ellenállás jelképe) a szerző legerősebb és legagresszívabb érve, amely e civiljogi platformon megjelenik, egyetlen csendőrpofon visszaadásáról sem számol be, semmiféle nyilvános kivégzés és bombarobbantás igénye meg nem fogalmazódik, s még a vallási vagy etnikai konfliktus-mező kapcsán sem tűnik elő a terrorfenyegetettségi komponens. Nincs ideológia, nem kísértenek a régi és bevált erőszak-módszerek, senki nem 377
