Oldal 375 [375]
OCR
lakozásnak. Mindez , a saját súlya alatt összeroppanó" európaizálás következményeivel járt, , szemben a sikeres demokratizálódásnak az önmagát felerősítő modelljével", a fenntartható fejlődés forgatékényvével.!° , 4 magyar alkotmányos intézményrendszer külsőleg és formailag teljesen európaizált volt, de csak a homlokzata, nem pedig belső tartalma és működése szerint, mert nálunk nem befogadó-inkluzív, hanem kitagadókirekesztő demokrácia jött létre, és nem integráló, hanem a polarizáló társadalmi fejlődés indult be. Ez vezetett el a mostani szembeforduláshoz az európai értékekkel ( deeurópaizálódás )", és 2010-től már a rombolás logikája lépett az építkezés logikája helyébe. Ez idebent a demokratikus rendszer leépítésével járt, odakint pedig az unióval való konfrontációt és a jogállamiság megsértését eredményezte, s így megtanulhattuk: a , liberális demokrácia" jó, , a demokratikus jogállam is szép, de az egész épület újra a fejünkre dől, ha nem alapozzuk meg a részvételi demokráciával és a mindenkit átölelő szolidaritassal.”"' A kötet gondolati ive ekként jut el a múltbéli képzetekt6l és statuszképletektél a pokoljárás utáni állapotig, az újabb rendszerváltásig, az újrakezdés esélyeinek targyalasaig, a civilizációs válság utáni lehetséges állapotok feltérképezéséig. A kötet középrésze , az egymást kergető társadalmi válságok", a kaotikus demokrácia összeomlási folyamatának, az új politikai osztály kiépülésének és a parazita állam rendszerszintű megerősödésének tükrében vázolja föl az Európától távolodó útválasztás újabb , zsákutcás fejlődés" felé vett irányát és az ebből fakadó civilizációs válság tüneteit.? A Szerző ezt követően a civilizációs deficit regionális kihatásait is felvazolva a puha és kemény populizmusok közötti szakaszokat, a versenyképesség romlását ismerteti, kitérve a ,külső közéleti" viselkedés és a , belső kulturális értékrend" közötti feszültségekre, a mikrovilág elboldogtalanodására, a kulturális elsivatagosodásra, az értelmiségi értékrendek megosztottságára és a mozgalmi társadalom kezdeményeire, és a , mély generációváltás" időszakáig követi az , Új Vilagrend” kialakítását. Végül hangot ad a civil társadalom ébredésébe vetett reményének, amely előtt két alternatív áll: megbontják a Fidesz éhes farkasainak klientúra-rendszerét, vagy menekülésképpen végleg elhagyják majd a drasztikusan csökkentett jól-létiség feltételrendszerét. ? Ágh Attila könyve sötéten lehangoló. Megannyi pontján apró ,,kerekitéseket” érzek benne, (így például a civilitás és a civilizáció egymásba vetítését, a klasszikus szakirodalom terminológiájának saját szótárába építését, a civilizatorikus , mikrotársadalom" kultúraápoló és értékátadó funkciójának elnagyolt bemutatását), de mindezekkel együtt éppen a szöveg vitaanyag-jellege, a nem lezárt, hanem a jövendő korok képzetének feladattudatát sugalló zsánere teszik korszakos kihívások elméleti forrásává. 2018. 12. 18. 375
