Oldal 366 [366]
OCR
széről továbblépési lehetőséget jelenthetne a források hatékony és jogszerű felhasználásának ellenőrzése, valamint a tisztességes bérek biztosítása egy közös európai minimálbér-módszertan kidolgozása révén. E két eszközzel csökkenthetőek volnának az egyenlőtlenségek, és megmenthető lenne a kohéziós politika." Az európai horizontot megtartja, mégis sokkal inkább Magyarországra koncentrál Mellár Tamás közgazdasági elemzése. Három történeti adatsort vonultat fel, amelyek az utóbbi másfél évszázad gazdasági fejlődésének sajátosságait reprezentálják. Ezek az adatok azt igazolják, hogy a történelmi örökség csak behatárolja a jelen lehetőségeit, de nem jelent abszolút , útfüggőséget", vagyis Magyarország számára — különösen a rendszerváltoztatás után — adott volt a lehetőség a felzárkózásra. Külön fejezet szól az 1990 utáni két évtizedről, a , félresiklott rendszerváltásról", az elemzés fókuszában viszont a második és harmadik Orbán-kormány gazdaságpolitikája áll. A szerző meggyőzően bizonyítja, hogy a főként Matolcsy György neve által fémjelzett gazdaságpolitika négy alappillére önellentmondásokra és féligazságokra épül. Fontos célként jelent meg például a külföldi tőke megregulázása, amelynek biztosítékát a kormány a nemzeti burzsoázia kialakításában látta; ennek pozíciói azonban ismét csak külföldről érkező többletforrások révén tarthatóak fenn. A munkaalapú társadalom programjából pedig épp az a lényegi mozzanat hiányzik, hogy a mai gazdaság nem kizárólag a munkára, hanem az értékteremtésre épül: a hozzáadott érték nem kevésbé lényeges, mint a foglalkoztatottak száma." A terminológiai szörnyszülöttként unortodoxnak nevezett gazdaságpolitika összességében egy inkoherens rendszert jelent, amelyben , egyaránt megtalálhatók neoliberális, újklasszikus és keynesiánus elemek" (így az egykulcsos személyi jövedelemadó, a jóléti kiadások visszafogása, a munkaerőpiac rugalmassá tétele).? , Az igazi unortodox gazdaságpolitika nyilván az lehetett volna, ha a kormány kiemelt célnak tekintette volna a humántőke fejlesztését, és arra építve próbálta volna egy felzárkózási pályára állítani az országot. "? A szerző megállapítása szerint azonban ennek éppen az ellenkezője történt, mivel a kedvező világgazdasági helyzetet és az uniós támogatásokat a kormányzat saját hatalmának megerősítésére használta fel. Kibontakozó társadalompolitikai célja egy szűk körű indoktrinált elit kialakítása, a középszinten viszont , öntudatos és öngondoskodásra képes polgárok helyett alattvalókat akar nagy számban létrehozni, akik ezer szállal függnek a hatalomtól", mindemellett pedig eleve lemond a társadalom egyharmadát kitevő alsó réteg felemeléséről." Mindez azért jelent súlyos gondot, mert az ország versenyképességét nem az elit határozza meg, hanem a társadalmi közép. Még inkább a 2010 utáni két kormányzati ciklusra fókuszál Kiss Ambrus, és ebben a nagyításban másként látja a második és harmadik Orbán-kormány egymáshoz való viszonyát is. Véleménye szerint 2010 után még több területen körvonalazódtak szakpolitikai elképzelések, azonban , a menekiiltkérdés olyan áfium volt politikai értelemben a Fidesznek, amelynek hatására úgy érezték, minden más szakpolitikai kérdést félre lehet tenni”;”® innen datálható az ,,elalibizett négy év"."" Az egészségügy területén hiányzott 366
