Oldal 361 [361]
OCR
— így jött az első világháború után a második, és a jelenlegi kormány ugyanazt a sértettségen alapuló Trianon-kultuszt terjeszti, ami korábban a már ismert eredményeket hozta. Visszacsinálni semmit nem lehet, viszont előrefelé tekintve lehet kezdeni valamit. A szétesés megtörtént, az új univerzum itt van körülöttünk, és rajtunk múlik, hogy elfogadjuk-e, használjuk-e, vagy pedig harcolunk ellene és belepusztulunk. A hívők nyugodtan felfoghatják úgy, hogy bármi történt, azt Isten csinálta, és nem azért csinálta, mert Isten jó vagy rossz, vagy mert segít vagy büntet, hanem egyszerűen csak így csinálta, és mi döntjük el, hogy felülünk-e mellé a bakra vagy a szekere elé vetjük magunkat. Azért mégis úgy járunk jól, ha tartjuk magunkat néhány abszolútumhoz: egymás segitése, elfogadás, megbocsátás, türelem, nemzetköziség, szeretet — ezek körülbelül a liberális és egyben az evangéliumi értékek is. És a nagy narratíva hanyatlása az irodalomban? — Szerintem a történet-nélküliség csak divat. Volt. A múlt századi művészeti forradalmak járulékos jelensége. A forradalmak kisöprik a felesleges lerakódásokat, és közben hasznos dolgokat is felprédálnak, szóval az inga túllendül, de a lengés csillapodik, és a hasznos dolgok visszatérnek. A történet ősi és időtlen igény, a gyökerei nyelv előttiek — a történet zene. Hiszek a történetben — történeteket írok. A kis reccs világában az agyunkban működő és az utódokra is átöröklődő implantátummal bárki rákapcsolódhat a Szentlélek nevű központi szerverre, így az információk és emlékek végtelen, kollektív tárháza jön létre, a tudás hagyományos formái, sót a jó és a rossz kategóriái is eltűnnek. Valóban ilyen gyökeres változások elétt áll az európai kultúra? — Nem előtte áll, hanem a változások kellős közepében evickél. És nem csak Európa. 2018. 07. 12. 361
