Stranica 358 [358]
OCR
Meddig tarthatja infantilizmusban a paternalista állam a saját polgárait? Van-e egy pont, amikor az emberek maguktól ráébrednek, hogy ez az állapot egyáltalán nem válik a javukra? — Amíg az embereknek van mit vesztenitik, addig nem jutnak el erre a pontra — akármilyen kevés is, amit veszthetnek. Kádárék sikerének is ez volt a kulcsa: senki nem volt jómódú, de az állam és a Párt mindenkiről gondoskodott. Cserébe csak annyit vártak, hogy az alattvaló ne kérjen részt a hatalomból, ne akarjon dönteni az ország sorsáról, ne akarjon semmit, hanem hagyja, hogy minden menjen tovább úgy, ahogy addig. Milyen irányokba indulhat el a magyar társadalom? Milyen forgatókönyveket tart elképzelhetőnek? — Ha társadalomtudományokkal foglalkozó kutató lennék — tehát komoly tudós —, nem merném megkockáztatni, hogy prognózist állítok fel. Túl gyorsan változik a világ, túl sok a bizonytalansági tényező, tehát bárhonnan jöhet a változás: akár a technológiai innováció, a versenyszféra mozgása, a klímaváltozás, vagy a nagyhatalmak viszonyváltozásai 15 összedönthetik egy ilyen kis országban a puha diktatúrát. Ahogy 1989-90ben sem a magyarok csinálták meg a forradalmukat, hanem a világpolitikai folyamatok és maga a kommunista párt engedték meg a rendszerváltást. Viszont nem komoly tudós vagyok, hanem egy link író, fikcióban utazom, tehát ez a prognózisom, illetve ezeket a verziókat tartom lehetségesnek: 1. Párszáz év alatt mi is végigjárjuk azt az utat, amit az angolok, hollandok, dánok stb. szintén évszázadok alatt tettek meg, mire a középkorból és a hűbériségből eljutottak a hatalommegosztás, a szolidaritás, a jogállamiság kultúrájáig. Nekünk talán gyorsabban fog menni, mert látjuk magunk előtt az ő példájukat; sőt a legképzettebb és a legmozgékonyabb magyarok már régóta náluk dolgoznak. 2. Akkora sokk éri a népet, ami után többé nem akarja ismételni a múltat, és engedi, hogy külföldi felügyelettel kiépüljön az az intézményesség és az az oktatás, ami már nem alattvalókat, hanem polgárokat nevel. Így jártak a németek 1945-ben — ilyesmit ne kívánjunk, de ez is lehetséges. 3. Ez a verzió a szerencse. A karizmatikus vezetőt, tehát apukát igénylő magyar népet szerencse éri, és a következő vezére felvilágosult abszolutista lesz (esetleg a jelenlegi vezér változik meg valami csoda folytán). Ő is erős kezű, sármos és tehetséges taktikus, amilyenek általában a sikeres vezérek, csakhogy miközben fenntartja az uralmát és a karizmáját, nem Ázsia és a középkor felé, hanem a polgárosodás és az európai szellemiség felé vezeti a népet. Ahogy némelyik 18. századi uralkodó azt elkezdte. 4. Mire észbe kapunk, egy természeti kataklizma, népvándorlás, atomháború vagy klímakatasztrófa elsöpör minden eddigi keretet, így az egész kérdés értelmetlenné válik. 358
