Stranica 357 [357]
OCR
Mintha a regényei tükröt tartanának a mai magyar társadalom elé. A kis reccs, amely egy alternatív jelenben játszódik, igen radikális diagnózist állít fel. A fohos a kommunizmus győzelme miatt hagyja el Magyarországot, mert nem bír országhatárok és ellenségek, hatalom és társadalmi különbségek nélkül élni. Ilyen sivár képet mutat a hazai elit? Ilyen lenne Magyarország? — Nincs az a fikció, amit a valóság ne űberelhetne, mert ember olyat kitalálni nem tud, aminél vadabb dolgok ne következhetnének be. Szerintem, amiben most élünk, az még A kis reccsnél is meredekebb. 2011-ben írtam, és akkor nem hittem volna, hogy olyasmik történhetnek, amik azóta megtörténtek. De ez nem a hazai elit látlelete, mert az elit nem a semmiből jön, hanem ők a lakosság esszenciája. Vagy mondhatom azt is, hogy a nemzet esszenciája. Bármit is követnek el, az csak olyasmi lehet, amit mi magunk is elkövetünk — esetleg a lépték különbözik. A kiskapuink, apró csalásaink, protekcióink, hálapénzeink, füllentéseink, apró szolgálataink, mellébeszéléseink, csúsztatós játszmáink csupa olyasmi, amit ők is csinálnak, aztán persze a nagy emberek példája jól látható, és az visszahat a társadalomra, szóval a népre, tehát ránk, és ettől még hitványabbak leszünk, és még elvetemültebb elitet termelünk ki. A folyamat gerjeszti önmagát, és az ilyesmi rendszerint csúf véget ér, szóval nem vagyok optimista. Viszont a művészetnek többletet ad ez a romlottság: a jog, a törvények és az emberi viszonyok ellentétes működéséből adódó kettős beszéd az irodalom számára az árnyalatok, a kifinomultság és a jelentések gazdagsága. Olyasmink van ezáltal, amit egy őszintébb viszonyok között élő nyugat-európai nem ért meg — bár nekik is vannak dolgaik, amelyek viszont nekünk nincsenek. Az 1968-ban játszódó Tankom főhőse egy infantilis katonatiszt, aki imád színes műanyag katonáival játszani, Kádár segédtolmácsaként mégis belecsöppen a nagypolitikába, amiből persze nem ért semmit, Őszintén hisz az állam mindenhatóságában, Kádárban egy szerető és szerethető apát lát. Ön szerint milyen felelősség terheli a kisembert, aki a regényhőshöz hasonlóan félig-meddig tudtán kívül, de ha akarom, félig-meddig tudatosan csúszik ebbe a szerepbe? — A felelősség nehezen értelmezhető olyan emberek esetében, akik előtt nincs alternatíva. Aki olyan családban, olyan iskolában, olyan faluban nőtt fel, és mindig is olyan munkahelyeken dolgozott, ahol nem ő dönt a sorsáról, hanem atyai vezetők, ott nem kérhetünk számon felelősséget. És ott sem, ahol az érték nem a közügyekben való részvétel, hanem a polgármestertől érkező ingyen tűzifa és az állampárttól érkező karácsonyi utalvány, meg ott sem várhatunk el felelősségvállalást, ahol nem kereshetnek elég pénzt a házépítéshez, viszont kaphatnak támogatást az államtól, ha jó összeköttetéseik vannak, és ott sem, ahol el sem tudják képezni, hogy lehetséges a kiút ebből az egészből, ahogy azt sem, hogy léteznek társadalmak, ahol nem alattvalóként élnek az emberek. Ez a kultúra minden egyeduralom alapja, és jelenleg a magyar kultúra jórészt ilyen. És aki itt így akar uralkodni, az tesz is azért, hogy a lakosság ilyen állapotban maradjon. 357
