Oldal 352 [352]
OCR
kább a Trianon , visszavétel és restauráció" tónusában hasítanak a Horthy-korszak műmagyar uralomkiterjesztési hőkölései közepette, miképp a kortárs narratívákban is teret követelnek. A , vér és anyaföld" ősiségére, örökségére és élesztésére buzduló nemzetlelkű akarat — bár mutat némi rokonságot az irredenta hajcihővel, árvalányhajas és turulszínező magassagossag-tudattal... — talán nem mindig volt harmóniában a plebejusabb néplélekkel, s a , Turul mint a nemzet megmentője" víziókkal, de mégsem húzódhatott a nemzeti szárnyas végtelenségig mitikus újraéledésének lehetősége mögé. A neopogány szertartások rendje és programossága éppenséggel a , költői" távolságot is mutathatná racionális nemzettudat és irracionális nemzetvízió között — de itt, a kiállítási anyagokon, képernyőkön, fotókon, kegytárgyakon és vizuális citációkon fölsejlő államiság csak kisebb részben tudott ezekig a főhatalmi magaslatokig szárnyalni. Szinte minduntalan feszengető a kérdés: tényleg nem látták ezek, mennyire nevetségesek, mosolygenerálók, félelem-gerjesztők mindezzel? Persze, mindeme nagypolitikai játszmákban és tenger nélküli tengernagyságok egykori divatkorszakában a nemzetépítő turulisztáni konteók éppúgy hatásosnak és praktikusnak bizonyultak, mint ma, amikor miniszterelnöki szinten folyik a németekkel , közös múlt" fölemlegetése udvariassági látogatáson, virtuális származásközösség hivatkozása a , keleti nyitás" színterein, vagy a romániai magyarok támogatások általi megosztása államhűekre és kozmopolitákra, vagy az európai örökség-hagyomány bakancs-sarokkal tiprása mint a nyugati métely hárításának kényszere. Napjaink folyamatai persze gyorsulnak, hevesebb lelkesültségre kapcsoltak: már van parlamenti mumusunk, emberforma Ördögünk, kinek kiűzését egykor csak megkezdte az államiság szimbólumát teljes díszében körbejáró sámán szertartása a Szent Korona parlamenti installalasakor,’ de most már pártállami szintűvé lett a Gonosz, a Satan, és talpnyaloinak ünnepélyes kiűzési esélye a Parlament deszakralizált teréből valamely rózsafüzér által is." Az érzelmek pszichológiája, a szimbolikus politika saját üdv-tere olykor kevéssé a lírai költők, sokkal többször a politikai haszonlesők birodalmának alapzatává tud lenni. A műhegyek építés-hagyománya és a politikai vallás kultuszépítési eszköztárának beemelése önnön tárgyi és történeti közegébe — vitriolos humorral fűszerezve a kiállítás helyszínén, sőt éppen az egykor pártállami kultuszépítő intézmény, a volt Párttörténeti Intézet termeiben és archív anyagainak most épp költöztetésre váró közegében. ..! — szinte alig mást tükröz, mint a valódi változásra képtelen, adaptálódni reménytelen államegyházi erőfölény kétes behódoltatását a primer politikai szolgaságba, meg az önreflexió nélküli politikai hitvallások örökérvényű pragmatikusságát. Ahol ugyanis az újpogány létforma és világkép az államvallás szerepét is betöltheti akár, ahol a Trianoni Békeszerződés után megcsonkított Magyarország gyásza a műsziklák és műmagyarok tobzódásába képes csak frusztracidit elrendezni, ott a Turulnak is juthat érdemi főszerep. A nemzetmentő, államéltető, elitkonzerváló, békemilitarizáló szárnyas nemcsak a műhegyek lakosa lehet a jövőben, de talán a parlamenti tornyok, a budavári sétányok, a királyi díszparkok (ős)lakója, és a meritokratikus elit háziszárnyasa 15. Ezt ugyan KissPál nem közvetlenül sugallja, de nem is igyekszik lebírni a (magyar) trilógia kifutásának, meglengetésének és győzelemre futtatásának asszociatív 352
