Stranica 350 [350]
OCR
fikciós" projekje a két világ világháború közötti történeti időszak intim huzalait és eldurvuló közlés-szálait tekeri föl egy izgalmas közlés-gombolyaggá, mégpedig a Trilógia fogalmának megfelelő hármas szévedékben.’ S bár kiállítás ez, benne látható, s nem mindig egészen megfogható műtárgyakkal, de a szövődmények gazdag intellektuális és morális kihívásaival teszteli érzékenységünk és értelmezési vehemenciánk értékállóságát... Múzeum egyképpen, de önképünk muzealizálása is egy másik oldalról, s korszakos lenyomat is egy harmadik aspektusból. Ezért is szinte már , ébresztő" a földszinti kiállítótérben zajló permanens vetítés, amely az alap-üzenet szempontjából sem minden lélektani tanulság nélkül való képződmény: egy fikciókkal ékes, narrált dokumentumfilm a budapesti Állatkert új konstruktumáról (1912), az erdélyi Egyeskövet mintázó műszikla építéséről, melynek megvoltak nemcsak tökéletesen hasonló állatkerti analógiái az akkori világ más tájain is, de mindez a korabeli közlésmódokon fényesen kifejezni volt hivatott az Erdéllyel, Nagy-Magyarországgal, mintákkal és érzelemdús példakövetéssel megrakott erődítményezést, várépítést, magasra törekvést, hatalmi hübriszt, uralmi reményeket és diadalittasságot is. A , Tri"-logikus építményben ez a bevezető-felhangoló képi narrativa-elem még csupán a szeánsz kezdetét idézi, a trikolór életreménységét sugalló vérbő színteret, majd ezt követi egy következő, emeleti térben a trikolóros össz-érzületi kiegészítés második, makulátlan tónusa, a Turul-mitosz égre röppenésének kezdeteitől egészen napjaink szertartasaiig, ugyancsak dokumentum-fikcióként, antiromantikus stilizációk modern narratíváival, a politikai diskurzusok vizuális előtolakodásainak megannyi bombasztikus példájával — s ugyancsak filmi kultusztárgyként, egyúttal kompendiumként, összefoglaló üzenetként is, egykori és jelenkori analógiák, olvasat-párhuzamok, jelentéskonstrukciók félelemmentes megjelenítődéseként is. Az alkotói víziók, asszociációk mintegy komplex beteljesüléseként, a harmadik színárnyalat tökélyének körüljárása, a szabadság szárnyas köreinek fölidézése már a kortárs magyar nemzetfogalom bűvkörébe csalogat, ahol valamely , etnikai táj" terpeszkedik vagy röppen a politikai földrajz mezoire, s az aktuálpolitikai szimbolizmus harmonikusan találkozik a magyar őstörténetbe plántált romantikus történetmesélés eszközeivel, a turulmánia és turanizmus kortárs politikai vallássá erősödésének pátoszával, intézményeivel, eseményeivel is, képanyagban rögzített szertartásaival is. Tárgyi fohászok, műmagyar faragványok, képi és manipuláltan vizionált lenyomatok, videofelvételek és fotók idézik itt a trikolór harmadik, immár szabadságosságában is alpárian naiv, de végtelenül öntetszelgő tónusát, a műhegyektől a politikai hitvallásosságig talpra magyaros neofolklorizmus igazságait. Vélhetően nem vészterhes részletkérdés, hogy milyen alapon ,,ragozza” nemzeti múltunk e fals és fennhéjázó mivoltában is muris dokumentumait a művész — ha az emlékezőközösségi tagság a nézői pozíció akár heveny megnyilvánulást igényel is —, és miképpen önti lábunk elé a nemzeti ideológia bekebelező vagy kizáró formáinak, testesülésének és sodrásainak akut paradoxonait. Az emlékezőközösség és élményközösség mindenkori érintettsége éppúgy, mint megosztottsága, politikai lélektani tagoltsága, kultuszépítő és imázsrontó kölcsönhatásainak küzdelme persze lehet alanyi költői szimbolizációs gesztus, lehet antiintellektuális vagy ellenkulturális kihívás, de mind350
